Előző

50. oldal

Következő

Emellett Ottó tisztában volt az erőviszonyokkal, és nyilván felmérte, hogy ha a magyarok külföldön is olyan súlyos veszteséget okoztak az egyesült német seregnek, mint 955-ben Augsburg mellett, az ismeretlen Magyarországon seregére könnyen megsemmisülés várhat. Henrik bajor herceg is csak akkor mert támadni, amikor A nyugat-magyarországi sereg Franciaországban kalandozott.
Az újabb német támadás elmaradásának az is oka lehetett, hogy az agresszív Henrik herceg 955 őszén meghalt, és négyéves fiúgyermeke, "Civakodó" Henrik helyett bajor régensként anyja, Judit (Jutta) uralkodott, aki nem más volt, mint a magyarokkal hagyományos jó viszonyt fenntartó Arnulf bajor herceg leánya. Judit nyilván tartott attól, hogy a magyarok bosszuló hadjáratot indítanak, és ezt igyekezett azzal is elkerülni, hogy az Enns folyót mint A gyepűelve nyugati határát továbbra is tiszteletben tartotta.
Mindehhez hozzájárult az is, hogy Ottó királyt személyi és családi törekvései más célok felé vonzották. 951-ben, az olasz királyi cím megszerzésekor Paviából követséget küldött Rómába II. Agapit pápához, hogy a császári koronát elnyerje. Ezt nem sikerült elérnie, de továbbra is ez maradt egyik fő törekvése. Szász uralkodóként a kelet felé törés, a "Drang nach Osten" színteréül a szomszédos elbai szláv területet választotta. Már az augsburgi csata előtt megfogadta, hogy ha győz, Merseburgban püspökséget alapít, és itt levő udvarházát felajánlotta e célra. Ide sietett vissza Augsburg mellől, s miután októberben Reknitz mellett legyőzte a német lázadókkal szövetkezett szlávokat, a keleten a kereszténység és a németség elterjesztésére törekedett.

AZ AUGSBURGI VERESÉG LÉLEKTANI HATÁSA

Csehekkel kapcsolatos politikájában megelégedett a 950-ben elért hűbéri függéssel, sőt a 955-ben hűnek bizonyult Boleszlav cseh fejedelmet azzal jutalmazta, hogy szabad kezet adott neki a Saját portáján való "Drang nach Osten"-re; Boleszlav az elkövetkező évtizedben a