Előző

2. oldal

Következő

"A magyarok szemrevaló és Szép külsejű emberek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüstből (vannak) és arannyal berakottak." A régészet igazolta Dzsajhani, bokharai arab tudós 920 táján írott megjegyzését, mint ahogyan Bölcs Leó császár (886-912) Taktikájának leírása is jobbára valósághűnek bizonyult: "Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak,és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják...".A Lotharingiában élt Regino apát nem túl nagy túlzással használhatta Világkrónikájában a régi közhelyet, hogy "a fáradalmakban és a harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen", s a lényeget ismerte fel, "miszerint karddal csak keveseket, de sok ezereket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket oly ügyesen lőnek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni.Ugyanis arcvonalban közelről harcolni, vagy városokat ostrommal bevenni nem tudnak. Előreszáguldó vagy meghátráló lovaikon harcolnak, gyakran színlelnek futást is és amikor azt hinnéd, hogy már győztél, éppen akkor jutsz halálos veszedelembe. "Az eredményesség sok tényező együttes hatására épült. Az alkalmas ruházat, a fáradság tűrésének, a fegyverforgatás és a lovaglás képességének a gyermekkortól megkívánt elsajátítása és állandó gyakorlása, a célszerű támadó és védőfegyverzet, az igénytelen és kitartó, kellően betanított hátasló, a hadjárat menetének diplomáciai előkészítése. A kiválasztott ellenfél pártharcainak tudatos kihasználása, a hadműveleti célok eléréséhez szükséges fegyelem, az ellátás szekérre málházott készletekből és menet közbeni beszerzésből való biztosítása. Az eredményes felderítés, a csapatmozgásokat összehangoló kürt-és füstjelek használata, mind-mind kellett a vállalkozások sikeréhez.