1. oldal

A honfoglaló magyarság körében ez a két fogalom ugyanúgy összetartozott, mint más népeknél, hiszen fegyverrel zsákmányhoz, tehát rabszolgákhoz, nemesfém- és egyéb luxustárgyakhoz, főként pedig pénzhez lehetett jutni, illetve a már meglévő vagyont fegyverrel sikerülhetett a legbiztosabban megvédeni. Az viszont a régészet különös szerencséje, hogy a honfoglaló magyarok másvilághitűk parancsára halottaikat Úgy temették el, hogy fegyverből és pénzből is adtak annak, akinek a közösség ítélete szerint járt, s ami ebből időtálló anyagú volt, egy évezrednél tovább is megőrizte számunkra a föld.
A pogány temetkezési szokásnak a zadok alatt azonban még a hagyo tudományos közvélemény valósá Jankovich Miklós tanulmányát, 1834-benszélkifútta, lovas, fegy érmék, I. Berengár itáliai király és először mutathatta be hiteltérdem magyarvitéz. Szakemberek és hoz századnyi szorgalma és a millenni
honfoglalás korát követő évszá-
mánya is kiveszett, s a 19. századi gos felfedezésként olvashatta amelyben a kiváló szerző egy veres férfi csontváza mellett lelt császár (888-924) denárai alapján lően: milyen volt egy kalandozó zájuk emelkedett amatőrök félév umi lelkesedés kiváltotta buzgalom

eredményeként, hamarosan eljött az ideje a megszaporodott ismeretek összefoglalásának, s akkor már három világtáj pénzei: arab, bizánci és nyugat-európai veretek álltak Hampel József rendelkezésére a hagyaték korhatározásában és rendszerezésében. Amit azóta végeztünk, annak alapját ekkor rakták le kiváló elődeink, s ránk, az ő igyekezetük árán mind elmélyültebbé váló ismeretek elsajátítása és továbbfejlesztése maradt: az ásatások szaporítása, a teljes feltárásra való törekvés, a helyszíni megfigyelések és lehető legjobb dokumentálásuk, kiegészítve a tudományos feldolgozás egyre szélesebb látóhatárú lehetőségeinek, ágazati együttműködéseinek, Új társadalom- és természettudományi módszereinek mind szélesebb körű felhasználásával.