kincsleletére, amely egy kereskedő sebtében
elrejtett vagyona lehetett. Ennek még az értékét is megbecsülhetjük, ugyanis
965-ben a prágai vásáron járt Ibrahim ibn Jákúb leírása szerint ott 1 dirhem
1 nyestbőrt vagy 25 tyúkot, vagy 75 napra elegendő (kb. 50 kg) búzát, vagy
egy ló 100 napi árpáját (kb. 150 kg) érte. A keleti kereskedőket -mint másutt
is -bizonyára luxuscikkek, rabszolgák érdekelték, ezért magyar kereskedelmi
partnereiknek a gazdagabb személyek közül kellett kikerülniük. Nem véletlen
tehát, hogy a dirhemet tartalmazó 22 temetkezés többségében, 12-14 sírban,
igen előkelő, fegyveres, közöttük 5 tarsolylemezes vitéz nyugodott.
A dirhem forgalom végét egy szomódi sírban
talált 923 / 924-es as-sási (ma Taskent egyik kerülete) veretű példány
sejteti, de a máramarosi kincs zárópénze hitelesebben jelzi; okát viszont
másutt kell keresnünk. A 10.
|
|
század második felére a politikai-katonai helyzet
megváltozott. 955 után a nyugat-európai, 970 után bizánci kalandozások értek
kényszerű véget, 965, azaz a kazár kaganátus összeomlása után pedig az arab
kereskedelem is lehanyatlott, s a bizánci érmék további beszivárgását leszámítva,
elakadt a külföldi pénzek utánpótlása. Az ellenfelek szétforgácsolt erőinek
egyesítése, a várak építése, valamint az ismételt alkalmazása miatt meglepő
hatását fokozatosan elvesztő magyar harci taktika kiismerése következtében elszenvedett
vereségek változásokat követeltek a magyar hadügyben. A változás elsősorban
a békére hajló külpolitikában, továbbá a sereg és a fegyverzet több lépcsős
korszerűsítésében valósult meg. A korábban kizárólagos könnyűlovasság mellett
megjelent a kecses szablyánál nehezebb kétélű karddal, ritkábban ennek szablyamarkolatú
változatával, s talán szárnyas lándzsával, valamint nehezebb, s a ló sarkantyúzására
is alkalmas gombos szárakkal kovácsolt kengyelekkel is felszerelt, inkább köznépi
szabadokból kiállított, némileg tehát átmeneti jellegű, de továbbra is íjász
lovasság. Fellépésüket 37, kardos és szablyamarkolatú kardos
Előző
