Előző
7. oldal

Éppen a fegyveres sírokban találtérmék aránya -98 szablyás sírból 12 érmés, 895/ 896-942 között vert érmékkel, a 37 kétélű kardosból egyetlen érmés, s talán nem véletlenül az egyetlen bizáncinak sejtett karddal és a 931-es évtől verethetett érmével -szól e feltevés ellen. Talán egyetlen unikális darab, egy kajárpéci sír norvégiai-viking gyártmányú egyélű kardja, tekinthető valamelyik észak-németországi kalandozáson szerzett prédának.
A ma is ismert mintegy ezer fegyve
lya, a távolsági fegyverzet teljessé
lóval és lószerszámmal, közelharci
baltával. A szablyás temetkezések anyagú, legtöbb féle és leginkább
jai, amelyekben a régészetileg meg
res sírnak tizedrészében volt szab-
gével vagy valamelyikével, továbbá kísérőfegyverként alig öt esetben
közül valók a korszak legértékesebb
művészi kivitelű tárggyal ellátott sír-ismert, legelőkelőbbnek
tekinthető férfiak nyugodtak Beregszász (Beregovo)-Kishegy, Geszteréd-Nyíri puszta, Karos-Eperjesszög II. temető 52. sír, Zemplén (Zemplín) - Szélmalomdomb valamint a tarsolylemezes férfiak némelyike, akikben az előbbiek kíséretének főrangú vezetőit láthatjuk. A félszáz baltás temetkezés átlagos felszerelése már messze a szablyásoké alatt marad, tarsolylemezes már csak kivételképpen akad közöttük. A fegyveres temetkezések zömében a távolsági fegyverek együttesével vagy némelyikével, lóval és lószerszámmal vagy nélkülük eltemetett, igen eltérő felszerelésű vitézek feküdtek. Nem tudjuk, hol a határ a foglalkozásszerűen katonáskodó középrétegbeliek egyre szegényebb, egyre kevesebb fegyverrel eltemetett tagjai és a szabad férfiak között, azaz például a néhány, vagy csupán egy nyílcsúcs sírbéli jelenléte az előbbieket vagy az utóbbiakat jelzi-e, de a minél teljesebb értékesebb fegyverzettől, lószerszámtól és lótól a mindössze egyetlen nyílcsúcsig terjedő skála jól megkülönbözteti a társadalmi helyzetéből következően, vagyonilag is erősen tagolt réteget. A fegyvertelenül elhantolt, tehát aligha katonáskodó férfiak rétegétől.
A harci vállalkozások zsákmányának szinte nincsen a temetkezésekben nyoma minden bizonnyal azért, mert nem is került oda, s ha mégis, akkor az eltelt évezred alatt elenyészett.