 Előző
|
8.
oldal
|
A nemesfémtárgyak hiánya azzal magyarázható, hogy osztályrészét az új tulajdonos beolvasztatta, és saját ízlésének megfelelő módon dolgoztatta fel. A kortársak panaszaiban felhánytorgatott bőséges zsákmány lehet az oka annak, hogy a Kárpát-medencétől keletre eső szálláshe-lyektől gyökeresen eltérően, az új haza földjében igen nagy számban, gazdagságban, és a honfoglaló magyarok egészére jellemzően kerülnek napvilágra az élet egykori teljességének, egységes művészi szemlélettel készített tárgyai. Ebben a világban idegen, de információban annál gazdagabb anyagnak éppen a korabeli érmék számítanak, mint egyedülállóan közvetlen tanúi a hajdani vállalkozásoknak. Azért is maradtak meg, mert zsákmányolóik tudatosan az eredeti formájukban való megőrzésük mellett döntöttek, akár emlékül, akár mert felhasználásukkal nem volt különösebb gond: néhányszor átlyukasztották e pénzeket, nem. törődve azok érmeképeivel, majd ruházatukra, lószerszámuk szíjazatára erősítették fel, vagy nyakba akasztva hordták tovább őket: ezüst-pénzből akár 30-40 darabot is, aranyból természetesen csak egyet. Nem véletlen tehát, hogy a 108 korabeli érmés temetkezés több mint egyharmadában, 42 sírban, fegyveres férfi nyugodott, szemben 13 fegyvertelen társával (ráadásul még ezek rosszul feltárt némelyike is lehetett fegyveres), s a zsákmányhoz családi alapon hozzájuthatott 20 nővel és 28 gyermekkel (5 személy neme ismeretlen maradt).
| Érméiket számba véve kitárul előttünk szinte az egész korabeli ismert világ . Meghökkentően csekély ugyan az I.Berengár (888-924) idején, már 899/ 900 télétől kezdődően egy félévszázadig sarcolt, s valószínűleg 905-től |
 |