 Előző
|
5.
oldal
|
erősített, s csak a hegyénél kétélű pengéjű szablya volt, amelynek faborítású, s bőrrel bevont, nagy ritkán ujjelosztó tüskékkel, veretekkel tagolt markolata a szúrást elősegítendően, az él felé görbült. Szerelékét (azaz a többnyire ívelt, gömbös végű keresztvasát, tök vagy körte alakú markolatgombját, sőt markolatát is), valamint bőrrel beragasztott fahüvelyének torkolatát, függesztő füleit és a végére húzott lapos vagy gömbös végű koptatót, az előkelőknél a díszítő ötvös technikák fölényes tudásával arany-és ezüstlemezből készített, s a magyar mintakincs művészi kompozíciójával ékes borítás fedte, csak a tarsolylemezekkel összevethető szépségű együtteseket alkotva. Szerelékét (azaz a többnyire ívelt, gömbös végű keresztvasát, tok vagy körte alakú markolatgombját, sőt markolatát is), valamint bőrrel beragasztott fahüvelyének torkolatát, függesztő füleit és a végére húzott lapos vagy gömbös végű koptatót, az előkelőknél a díszítő ötvös technikák fölényes tudásával arany-és ezüstlemezből készített, s a magyar mintakincs művészi kompozíciójával ékes borítás fedte, csak a tarsolylemezekkel összevethető szépségű együtteseket alkotva.
|
A díszítetlen szablyával
eltemetett vitézek sem voltak közharcosok, ugyanakkor a szablyások között
kereshetjük a honfoglalás korának különféle rangú vezetőit, a törzsek
fejei és a nagyfejedelem közvet-len környezetéig. E fegyver pompás példá-nya
az Árpád-ház kincs-tárából Bécsbe került, ún. Nagy Károly szablya, talán
egy kijevi iskolázottságú mester készítménye.Hatásos közelharci fegyver
volt a sokféle harci balta, amelyek többségét kétkarú változatban kovácsolták:
a szélesebb penge a köpű átellenében tompa szélű
|
 |