Előző
4. oldal

milyen védőfelszerelést használtak, temetkezéseikben ugyanis a lehetséges fémsisaknak, sodronyingnek, fémpikkelyes bőrpáncélnak, fakeretes, fémköldökös bőrpajzsnak semmi nyoma, tehát vagy el sem temették ezeket, vagy pedig csaknem teljesen szenes hogy a vitézek zászlós lándzsáikat sírjelül, nyelével a sírhantba szúrták. A közelharc fő támadófegyvere a 70-90 cm hosszú, ívelt, a foka mentén vércsatornával erősített, s csak a hegyénél kétélű pengéjű szablya volt, amelynek faborítású, s bőrrel bevont, nagy ritkán ujjelosztó tüskékkel, veretekkel tagolt markolata a szúrást elősegítendően, az él felé görbült.
Célozva 60-70 m-re lehetett vele lőni, s ha már nem volt rá szükség, le-eresztették, hogy rugalmasságát minél tovább megőrizze. Újabban olyan, eddig ismeretlen íjtípus is napvilágot látott egy hódmezővásárhelyi sírban, amelynek tömör íjkarvégpárját gímszarvasbika agancsából faragták a megfelelő alakúra, s ezzel olyan, erősebb fegyverre tettek szert, amelyet tovább lehetett felajzva tartani. Mivel minden íjat használaton kívül tanácsos
volt azonnal tokba helyezni, kétféle íjtegezt is készítettek: az egyik íjhosszúságú bőrhurka volt, a szájnyílását merevítő, általában talán csak fa-, ritkábban csontlemez párral, ebben a leeresztett íjat tartották. A másik, a legújabban felfedezett lapos, fél-íjalakú, íjtartó bőrtegez, amelybe a felajzott íj illett, s amelynek sajátos veretekkel díszített példányai rangos tulajdonosra utalnak. A puhafából vágott, gyalult majd tollazott nyílvesszőknek csak a célok sokféleségéhez illően változatos vashegye őrződik meg a földben, jól ismert típusaikhoz a legújabban gyújtónyílhegy is került. A nyílvesszőket a ma még részleteiben nem véglegesen rekonstruált fafenekű, vassal pántolt testű, csontlemezekkel szegélyezett szájú, bőr vagy nyírkéreg, testének oldalnyílásán tölthető nyíltegezben tartották. Sírba megtömött tegezt sohasem tettek, 7-8 nyílcsúcsnál többet rendszerint nem találunk A távolsági harcban hajító-, a közelharcban döfőlándzsát is használtak, ez a fegyver azonban a temetkezésekben igen ritkán fordul elő, talán amiatt, hogy a vitézek zászlós lándzsáikat sírjelül, nyelével a sírhantba szúrták. A közelharc fő támadófegyvere a 70-90 cm hosszú, ívelt, a foka mentén vércsatornával