Előző |
2.
oldal
|
A fejlett
vallási fogalmak szókincshez tartoznak a következők: ismeretlen eredetű az
isten, ördög, imád, böjt, bűn, kegyelem, üdvöz (üdvözül), boldog (boldogasszony),
egy (egyház); finnugor örökség a lél (lélek), áIld (áldozás), menny (mennyország).
A bolgár-török érintkezéseknél sokkal korábbi török kapcsolatok emlékei a
harang, bocsánat, ige, szán. Az ősiráni szer névszóból képződtek a szerzet
ős szerzetes; az alánból átvett asszony szó járult boldog szavunkhoz, eredeti
jelentése termékenységi úrnő, istennő lehetett.
Talán Bizánc térítő
tevékenységét, de mindenképpen a vele és Iránnal létesült kapcsolatokat bizonyítják
a ligetes sztyeppen, a Vorszklának, a Dnyeper bal parti mellékfolyójának mentén
fekvő Makuhivo, Perescsepino, Novije Szanzsari (Zascsepilovka), a Déli-Bug
bal parti mellékfolyójának, a Szuhoj Tasliknak a partján elterülő Glodoszi
község határában, valamint a Dnyeper torkolatánál, a Kelegerszkije Hutora
közelében előkerült kincs-leletek. E leletekben bizánci aranykeresztek, ékszerek,
iráni ezüst ötvös-munkák és drága művű sztyeppi fegyverek együttesen fordulnak
elő. Egy-egy lelet több kilogramm arany- és ezüsttárgyból áll. A kincsek elrejtése,
illetve a hamvasztásos temetkezések 668 után történtek. A kincsek, az egyetlen
Dnyeper-torkolat Vidéki lelőhely kivételével, a ligetes sztyeppről kerültek
elő. A Dnyeper, Déli-Bug menti ligetes sztyeppen a kérdéses időben keleti
szláv törzsek éltek. A hamvasztásos temetkezés a keleti szlávokra, a kincsekben
talált sztyeppi fegyverzet és lószerszám ellenben a sztyeppi nomád arisztokráciára
jellemző. E kincsek etnikai hátterének kérdése függőben van, mindenesetre
a nagy értékek elrejtése zivataros eseményekkel áll kapcsolatban.
Kereszt és görög szavaink a honfoglalás
előtt kerültek nyelvünkbe. A kereszt szláv eredetű, a görög pedig a bizánci
vulgáris görögben használt Graikosz szó szláv közvetítésű alakja. A még Etelközben
készült bezdédi ezüst tarsolylemez középpontjában kereszt van, pogány griffes-növényi
díszítőmotívumok veszik körül.