1. oldal

Következő

Hit, vallás

Turul szavunk ős fogalmi tartalma ősműveltségünknek a délorosz-sztyeppen bekövetkezett gyarapodása. A turul eredetileg bizonyára valóságos madár neve volt, az ősmagyar hiedelemvilágban azonban mitikus képzet megjelenítőjének általánosított alakjává változott.
Az etelközi magyarok turul-képzetére nagy befolyást gyakorolhatott a betanított sólyommal, héjával és sassal űzött, a sztyeppi előkelőségek körében divatos vadászat. Maszúdi, arab utazó és tudós a 10. század első feléből származó tudósításában elmondja, hogy Kazárországban, a Kaszpi-tenger partvidékén ős a Kaukázusban tenyészett a vadászmadarak fejedelme, a gyors röptű, erős, forró vérű és a legkönnyebben betanítható fehér sólyom, amelyiknek lelke volt. A régi grúzok és oszétok egyik változatát tisztának, hófehérnek nevezték. Ez a fejedelmi madár csak fejedelmek birtokában lehetett, mert értéke több harci mén értékével volt egyenlő. Nemes tulajdonságai, gazdája iránti forró ragaszkodása közrejátszott kultikus tiszteletének kialakulásában, alakja az eget, két szeme a napot ős a holdat jelképezte. A kora középkori grúz hiedelmek szerint a régi grúz királyok jobb vállukon sas jelével születtek, alán szomszédaik sólyom alakjának tartották. Valami hasonló összeolvadásra gondolhatunk a magyar turul esetében is. A turulhoz fűzött hiedelemben a madár természeti alakja háttérbe szorult, a vallásos képzetben lényegi ismérve az, hogy földöntúli erők hordozója volt. A turul szó nyelvünkben honfoglalás előtti török jövevény, maga a képzet azonban nem sajátosan török jelenség. A magyar ősműveltség alán összefüggéseinek ismeretében a ragadozó madárhoz fűződő képzetek alán hatás alatt is gazdagodhattak.
Török nyelvjárásokból kerültek a magyarba a vallásos hiedelmekkel kapcsolatos id (szent táltos), bölcs (varázsló), bűvöl, bájol és sárkány szavaink.