Előző

24. oldal

Következő

A tűz a török és a kaukázusi népek, a növényfonat a Kaukázus népei házassági szertartásának tartozéka. A szaltovo-majaki kultúrkörhöz tartozó egyik népcsoport a fiatalok temetési szertartásakor házassági jelképeket alkalmazott, mintegy haláluk alkalmából újból megházasította őket. Honfoglalás kori halotti kultuszunkban hasonló jelenség megfigyelésére még nem került sor.
A magyar népszokás ismeri a házasulandó korban elhunytak temetési szertartásában a házassági jelkép alkalmazását. Lakodalom alkalmára készült a feldíszített életfa, ugyanilyet vittek az elhunyt fiatalok temetési menetében, tüzet jelképező gyertyát, lámpát vittek a sírhoz, ezeket sírba dobták, s ha a hajadonnak még nem volt vőlegénye, temetésén a kísérő legények egyike vállalta a vőlegény szerepét. Nem bizonyosan ezek a jelképek, hanem maga a szokás a kelet-európai sztyeppen kerülhetett a magyarokhoz. Értelme: az elhunytak a közösség tagjai maradtak, a valóságban már be nem következhető házassági szertartást jelkép helyettesítette.
A sztyeppi népek kultúrtörténetére nézve kialakult az a magyarázat, hogy a középkori civilizációnak környezetükbe került elemei felszínes hatást váltottak ki, degradálódtak. Valóban, a formális hatásnak vagy éppen a kulturális értékek pusztulásának számos példája ismert. Viroy örmény katholikosz (329 táján joggal szemlélte szorongva a győzelmet ülő kazár harcosok féktelen mulatozását, a kezükre jutott sokféle drága művű étkezési edény faragatlan használatát. A művelt főpap szeme láttára nemcsak az anyagi értékek, hanem a hozzájuk fűződő kifinomult életforma, eszmények és eszmék is pusztultak. Ez a mérleg egyik serpenyője.
Van egy másik is. Megtelepedett életforma, várak és települések, fejlett földművelés, kazár állam, magyar politikai szervezet, a korai feudális állapotok csírái a sztyeppen és a Kaukázus előterében, kiváló ötvösség. Színvonalban mindez még távol állt Bizánc és Irán fejlett tartományainak állapotától, de a távolság csökkent. A középkor hajnalán a magaskultúrák határain kívül élő kelet-európai népek lépéseket tettek életük átalakításában.
Ugyanakkor az ilyesfajta átalakulásban láttak veszélyt a belső-ázsiai török feliratok, ellene lázadt fel Gordasz erőszakkal keresztény hitre térített népe.