Előző
25. oldal

Ez váltott ki elkeseredést, ellenállást a kelet-kaukázusi hunok körében, akiket 680 táján Israyel, kaukázusi albán püspök térített; kivágatta szent fáikat, máglyára küldte sámánjaikat, tiltotta lóáldozataikat és Tengeri kán főistenségük tiszteletét.
Marwan arab hadvezér 732-ben, két iszlám hittérítő hátrahagyásával a kagán környezetében biztosítva érezte a kazárok vazallusságát. Bizánc hasonlóképpen népeket engedelmességre vezető eszköznek tekintette a térítő papokat. A hódító szándékot nem fegyverek, hanem birodalmak határát túllépő, egyetemes igényű tételes vallások vezették be. A tételes vallások terjesztése az ellenőrzés biztosításához szükséges eszmei szolidaritás minimuma megteremtésének eszköze volt.
A sztyepp népei egymás közti kapcsolataikban tételes vallások nélkül is ismerték az alárendelést. A rokonsági elveken felépülő népi alakulások kötőanyagának közös sémái voltak; egyik változatának elvesztése, másik elfogadása, még az érthető szembehelyezkedés eseteiben is, ismert fogalmak és szabályok keretein belül maradt. Az etnokulturális közösségek többnyelvűsége szokásos volt, a néppé alakulás fejlődésének ezen a fokán a nyelv természeti adottság, még nem tudati kötőanyag. A függetlenség elvesztése ebben a környezetben is fájdalmas, rangvesztéssel, de nem a szokásos közösségsémák kényszerű felhagyásával járt együtt. A magyarok példája bizonyítja, hogy az erőviszonyok fordulatai vazallusságból függetlenségbe emelték vissza a népeket.
Merőben más a helyzet a tételes vallások esetében. Az iszlám vallás szabályaival ismerkedő kazár kagán megkísérelte kikötni magának, hogy az előírásokban tisztátalannak nyilvánított ételeket és italokat áttérése után is fogyaszthassa. Kikötéseit Bagdadban természetesen elutasították. Ibn Fadhlán az iszlám hitre tért volgai bolgárok életmódjában vallási szabályokat sértő lazaságokat tapasztalt. Méltatlankodásával szemben a bolgárok ősi szokásaikra, erkölcsi szabályaikra, országuk természeti feltételeire hivatkoztak.

A tételes vallások elfogadásának feltételéül a barbárok közösségi szokásaiknak, szertartásaik elemeinek és szent helyeiknek tiszteletben tartását szabták ki.