Előző

21. oldal

Következő

Az Irán kaukázusi tartományai ellen hadat viselő sztyeppi népek, köztük a kazárok kezére a 7. század első negyedében arany- és ezüstedények kerültek. A kazárok adót vetettek ki a kaukázusi ötvös mesterekre. Mitologikus és életképekkel díszített ötvösművek nagy mennyiségben kerültek a sztyeppre, az ábrázolt eszmék is eljutottak a sztyeppi népekhez. Az előkelő etelközi magyar nemzetségek kezén nemzedékről nemzedékre öröklődő kincsek halmozódtak fel, s eljutottak a honfoglalás kori Magyarország területére is. Egy ilyen nemzetségi kincs került elő Nagyszentmiklósról. A kincs eredetének, tulajdonosainak és kialakulása történetének meghatározására több kísérlet történt. A különböző korokban és felfogásokban alkotó mesterek műveiből álló kincs 2. számú korsója szaszanida” technikával és ízlésben készült, de a legkevésbé valószínű az, hogy Iránban. Inkább sejthető, hogy az iráni-kaukázusi művészet stílus-jegyeit és művességi fogásait alkalmazó, kitűnő kaukázusi vagy a vele hattáros egyik sztyeppi műhelyből került ki. A 7. számú korsót készítő mester a részletek kidolgozása helyett az összhatásra helyezte a hangsúlyt. És mintha már erősen a növényi díszítőelemek hatása alatt állt volna.
A legújabb magyar kutatás a nagyszentmiklósi kincs 2. és 7. számú korsóin látható ábrázolásokban több ezer éves előképeknek önálló értelmezését, művészi megfogalmazását ismerte fel. Sajátos jegyeik a kelet-európai sztyepp déli övezetének ismeretét tükröztetik. A két korsó nem bizonyíthatóan magyar munka, mégis azért vált a magyar fejedelmi kincs részévé, mert a rajtuk levő legfontosabb ábrázolások az ősmagyar mitológia felől magyarázhatók. Ebből következően a 2. és a 7. számú korsók magyar fejedelmi rendelésre is készülhettek. A 2. számú korsón ábrázolt győztes fejedelem anakronisztikus módon, kengyel nélkül üli meg lovát. Az ábrázolások mítoszt, időtlen idők világát idézik, ezért a feltüntetett viseleti sajátosságok nem segítenek szűk időhatárok közé helyezni a korsók készülését. A 6-10. század között bármikor készülhettek. Az ábrázolt mítoszoknak joggal gyanított ősmagyar művelődéstörténeti hátteréből azonban az következik, hogy a honfoglalás utáni Magyarországon készültek.