Előző |
11.
oldal
|
Dzsajháni
szövegéből származó tudósítások mondják a magyarok életmódjáról a következőket:
"Sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval
... Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik,
amelyikhez éppen közelebb Van. Ott marad télire és halászik. A téli tartózkodás
itt alkalmasabb számukra... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben.
Talaja nedves. Sok szántóföldjük van."13
Az állattenyésztés
ismeretének bővülését bizonyítják következő szavaink: bika, ökör, tinó, ünő,
borjú, ürü, kos, toklyó, üvecs (kétéves juh), gyapjú, kecske, olló (kecskegida),
disznó, ártány, serte, karám, köpű, író, sajt, teve, tyúk, béklyó, ól, gyeplő,
tengely, kantár. A lótenyésztéssel kapcsolatos szavak alig gyarapodtak. Ellenben
a marha- és juhtartás fogalomköre jelentősen gazdagodott. Az állattartás nem
a lóállománnyal, hanem a helyhez kötöttebb gazdálkodásra jellemző marhaállománnyal
gyarapodott. Az ekefogatolás szempontjából a marhatartás fejlődése volt fontos.
A magyarok a téli
napok beköszöntéig a folyók közi síkságokon legeltették állataikat, a telet
a folyamparti településeiken töltötték, nyilván jószágaikkal együtt. Valamennyi
szaltovo-majaki település folyamparti, ez tehát nem specifikusan magyar települési
rend volt. A magyarok a sztyeppen kialakult települési szabályhoz igazodtak.
Vízparti, természeti jellegzetességekhez, életmódhoz tartozó fogalmakat jelölnek
nyelvünknek ismeretlen eredetű, következő szavai: bürök, ebes (ingoványos),
fenyér (vízjárta helyen termő fű), föveny (vízparti homok), gyep, háporty
(vízjárta helyen termő növény), hínár, imola (szittyós hely), káka, kákics
(vízinövény), linkó (süppcdókes hely), mart (vízpart), nád, rét, sás, séd(forrás,
patak), semlyék (vizenyős hely), cakó (gólya), gém, gólya, kócsag, csiga,
csík (hal), dörgécse (sügérféle hal), garda (halfajta), kecsege, ponty.
Az etelközi magyarokhoz hasonló gazdálkodást folytató népeknél családonként
átlagban, az állatfajtól függően, 5-25 darabból álló nyáj jutott. Az etelközi
magyar családok száma, a becslések szerint, 100 ezer körül alakult, így állatállományuk
jelentősre rúgott.
13. MEH 86, 88