Előző

12. oldal

Következő

A gazdag, előkelő családok nagy nyájak fölött rendelkeztek. Az állomány átteleltetése valamelyes takarmányozás nélkül elképzelhetetlen. A takarmányozással kapcsolatos széna, kazal, kalangya és polyva szavaink, meglehet, a keleti szlávból kerültek átvételre. Ellenben a karám, ól, boglya, kóró török eredetű szavak.
A magyar nyelvben a szánt ugor kori, az eke pedig bolgár-török jövevényszó. Más nyelvek esetében rendszerint azonos szógyökből képzett szavak jelölik a szántást és eszközét. A magyar fogalomalkotás eltérése a szabálytól abban lelheti magyarázatát, hogy az ugorkor legvégén, az őshaza területén kezdetleges ekepapucsok, míg a szaltovo-majaki műveltségi körben a kor technikai élvonalát képviselő, csoroszlyás ekék voltak használatban. A sztyeppen a magyarok a szántásnak új eszközét, eljárását ismerték meg, földművelési ismereteik gazdagodtak. Ez a művelési gyarapodás indokolhatja nemcsak a szerszámnak, hanem elnevezésének is az átvételét, a szántás és eszköze fogalmának rendhagyó képzését. A régi magyarban megvolt, és nyelvjárásban meg is maradt, a szántóvas fogalom, amely nem a szerszám egészére, hanem csak az ekevasra vonatkozott, a hosszúvas pedig a csoroszlyára. A szántóvas szó mindkét eleme nyelvünk finnugor, illetve ugor kori rétegéhez tartozik. Bár bizonyos, hogy a szántóvas az ugor korban nem az ekékre, hanem valamilyen más földművelő, szántószerszámra, talán ásóbotra, ásópapucsra vonatkozhatott.
Az ősi természeti gazdálkodásban, a halászatban és a vadászatban az ismeretek és eszközök szerényen gyarapodtak: például gyalom (gyertya éjszakai halászathoz), hurok, tőr (vadfogó szerszám). Ugyanakkor a táplálék megszerzésében mindkét ágazatnak, különösen pedig a halászatnak nagy szerep jutott.
A hajlók és berendezése jelentősen gazdagodott; a sátor, a karó a pusztázó életmód hajlékának és kellékének elnevezései. Az igényesebb lakóhely szavai: kapu, szék, bölcső, koporsó (láda), kancsó, söpör. Az öltözködés és szépítkezés iránt is megnőttek a követelmények; ölt, illik, saru, csat, ködmön, köpönyeg, szirony (bőrféleség), bársony, gyöngy, gyűrű, tükör szavaink nemcsak az asszonynép, a férfiak öltözködésére is vonatkoztak. Az előkelő férfiak öltözete és felszerelése különösen gazdag volt.