Előző

10. oldal

Következő

A fejedelmi udvar fogalmát a magyarok a keleti szlávoktól vették át. A keleti szlávból jött vajda szavunk is.
Bölcs Leó bizánci császár Taktika című hadtudományi feljegyzésében írja, hogy a türk harcosok, a kor általános szokásaihoz híven, jó fizetségért elszegődtek idegen szolgálatba. Kazár, normann, besenyő és Orosz vitézek is szívesen elszegődtek. Bölcs Leó műve a magyarokra' vonatkozik, mert szemében ők voltak a türkök. Nem lehetetlen, hogy magyar harcosok álltak kijevi szolgálatba, és az ő hagyatékuk az ősi kijevi temető néhány emléke, és velük állhatnak kapcsolatban a kijevi és Kijev környéki magyar helynevek is. Ezeken a helyeken különösen gyakran megfordultak a magyarok, és ezért a kijevi oroszok róluk nevezték el a kérdéses körzeteket.
Az etelközi magyarok politikai berendezkedését a következőkben összegezhetjük. A megnövekedett lélekszám kikényszerítette a törzsek szövetkezését, amely összeolvadásukat indította meg, kialakult az össznépi terület. A kifelé és befelé érvényesülő összefogásban a nép hadvezére nélkülözhetetlen, állandó hivatalviselővé vált. A mellette tevékenykedő tanács és népgyűlés még a rokonsági társadalom szervei voltak a katonai demokráciában. Katonai, mert a háborúra való szervezkedés a népélet szabályszerű funkciója lett. A megesett sérelem megtorlásának ősi eszköze, a háború, zsákmányolás, sarcolás céljából folyt, kereseti ágazattá vált. A zsákmányoló háborúk megnövelték a hadvezér és az alvezérek hatalmát, szokássá, majd öröklődő joggá vált az ugyanabból a családból történt megválasztásuk. Megjelentek az örökletes királyság és nemesség intézményének csírái. A nemzetség, a törzs, az ősi rokonsági szervek, a népakarat eszközeiből a saját népükkel szemben gyakorolt uralomnak, elnyomásnak, valamint a szomszédok kifosztásának és elnyomásának szerveivé változtak. A nemzetségek szegényekre és gazdagokra szakadtak. A rabszolgaság megléte a létfenntartásnak munkával való biztosítását a rablásnál szégyenletesebb tevékenységgé változtatta. Az urak eszközévé vált nemzetségi szokásjog a szegények kordában tartását szolgálta. A tulajdonkülönbség egyazon nemzetségen belül az érdekek egységét a nemzetségtársak antagonizmusává változtatta.