Előző

62. oldal

Következő

E határőrgyűrű létesítését Taksony idejére valószínűsíti az a körülmény, hogy Tilmitsch, illetve Leibnitz vidéke 969-970 körül került bajor uralom alá.
E határőrök figyelő szolgálatot láttak el a gyepűn; elhelyezésükkel egyidejűleg történhetett a mögöttes területeken a gyepűakadályok kiépítése. Korábban azt hitték, hogy a gyepűőrök és gyepűk egyetlen sáncolatot, "gyepűvonalat" képeztek. Ma már tudjuk, hogy a határvédelmet mélységben tagolva építették ki, s nemcsak a magyar törzsek állandóan lakott tömbjét körítette egy védelmi vonal, hanem a nyári legelőnek használt gyepüket is megerősítették "kapukkal", sőt őröket is helyeztek el.
A határvédelem kiépítése nem háborús, hanem békepolitikának A jele. Valójában Taksonynak minden szomszédjával sikerült békét tartania. Béke honolt a nyugati fronton mindaddig, amíg Judit volt a bajor régens. Semmi nyom nincs arra, hogy a cseh Boleszlavval harcra került volna sor: cseh kereskedők átkelése Magyarországon és magyar kereskedők látogatása Prágába a 960-as években kifejezetten békeállapotra mutatnak. Taksony az oroszokkal, besenyőkkel és bolgárokkal egyaránt békét tartott.

A BIZÁNCI ADÓ MEGTAGADÁSA

Az egyetlen ország, amellyel a magyarok hadiállapotba kerültek, Bizánc volt, éspedig azt követően, hogy a görög császársággal évtizedeken át sikerült a legszorosabb és mindinkább elmélyülő kapcsolatokat kiépíteni. A magyar fejedelmek hosszú időn át évi adót - bizánci megítélés szerint ajándékokat - kaptak a császártól, aminek fejében nem háborgatták a birodalmat, 953-ban pedig Bizáncból érkezett térítő püspök az országba. Ezt A jelentős kezdeményezést, amely Magyarországot a görög rítusú keleti egyház kebelébe vonta volna be, s így Bizánc számára következményeiben beláthatatlan jelentőségű lett volna, közvetve az augsburgi csatavesztés borította fel.