Előző

61. oldal

Következő

Heves megyében utóbb is kaptak fejedelmi rokonok szállásbirtokot (Pata-Aba, Sarolt-Boja, Domoszló herceg), így valószínű, hogy Tonuzoba sógorságban állt Taksonnyal. A fejedelem a Tonuzobával beköltözött besenyők egy részét Moson vidékére telepítette le, amelyet a bajor támadás még 951-ben elnéptelenített, és amely Magyarország nyugati kapujának számított. A nyugati krónikák utalnak rá, hogy 955 után a magyarok a nyugatiaktól félve, fallal és mocsárral vették körül magukat, s így valószínű, hogy a besenyő határőrtelepek egy része ékkor keletkezett.
A Taksony kori etnikai határvédelem vonala két sajátos katonaelem - Talmács és Kölpény - telepeinek láncolatából állapítható meg. Tulmátzoi és Kulpingqoi néven mindkettő szerepel a 10-11. századi bizánci katonai segédnépek sorában. E nópelemek hovatartozásáról viták folytak. Ami a talmácsokat illeti, elsősorban a besenyő Talmács törzs népével azonosithatók. A kölpények Kulpinggoi nevét a skandináv kylfingar és az ó-orosz kolbjagi népnévvel azonosították, de összevetették a besenyő Külbej törzsnévvel is, ami kevésbé valószínű.
A talmácsok Tonuzoba besenyő vezérrel érkezhettek Magyarországra, de a kölpények beköltözését is erre a korra datálja az az anonymusi hagyomány, amely Botond vitézt (958) "Kölpény fiának" mondja, és az történeti tény, hogy orosz-varágok Taksony uralkodásának végén magyarokkal együtt harcoltak.
Talmács határőrök helynévi emléke Dél-Stájerországban, a leibnitzi Mura-kanyarban Tilmitsch, Dél-Morvaországban az Uherské Hradite (Magyarvár) feletti Morva-szorosban Tlumanov és Erdélyben, az Ott áttörésében Tabnács, ahol a besenyő lakosságnak történeti és helynévi nyoma is maradt. Határvédő kölpények adtak nevet a Maros-szóki Mező- Kölpény, a Teines-Bóga torkolatánál levő Kölpény-erdő, illetve Kulpin-tó, a Száva-parti Kölpényvár (ma Kupinovo), Alsó-Ausztriában, a Traisen folyó keleti oldalán Külping és Árva megyében Kolbin (ma Kubin) helységeknek.