Előző

57. oldal

Következő

1. Valószínűleg birtokolta a Duna jobb parti, fejedelmi partvonalát az Apor-ügy (1009) melletti Szentendrétől mint nyári szálláshelytől -le a Tolna megyei Aparig, téli udvarhelyéig.
2 Két szálláshelyére következtethetünk Tolna megyében, azon a tájon, ahol előtte Tarhos, Tevel és Tormás, utána pedig a duxok rendelkeztek udvarhellyel.
3. Az Árpád-kori Apor úri nemzetségnek, bizonyára Apor leszármazottainak, Tolna megyében volt ősi birtokuk, s itt, az egyik Aporon állt monostoruk.
4. Apor látszólag a déli és nyugati felvonulási utakon létesített szállásokat: a zágrábi hegyalj án, a Fajsz (Kraljevec) közelében levő Apor(ma Oprovec) faluban, ahonnan az itáliai hadiút kiindult, és a Valkóvár (Vukovar) melletti Apor-sódnól, ahonnan Bizánc felé vezetett az út, de talán ilyen szerepe volt a kettő között, továbbá a Muraközben fekvő Oprovec falvaknak is.

A fejedelmi partvonal Szentendrétől Tolnáig való kézbe vétele nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Árpád-házi Tormás régi Baranya megyei és mecseki szállásait továbbra is birtokolta, sőt ez esetben feltehető, hogy kárpótlásul Pécs is a kezére jutott. Emellett a Bizáncot megjárt és kereszténnyé lett Tormás valószínűleg elnyerte a nyitrai dukátust is, melynek védelmi szerepe - egy esetleges cseh támadás feltartóztatása - 955 után jelentőssé vált. A szállásnevekből úgy látszik, hogy Tormás Lót szállás-váltó útját kapta meg, de udvarhelyeit nem a két végponton választotta meg, hanem egyrészt Nyitravár fedezékében, Tormos falunál, ahol a Tormos-patak kiszakad, másrészt a Vág sellyei átkelőjének keleti oldalán, Tormocs faluban. (A kazár Tarmacs személynévből eredő Tormocsból itt utóbb szláv népetimológiával Tornóc helynév lett, ahhoz hasonlóan, ahogy másutt magyar népetimológiával Tormás).