Előző

46. oldal

Következő

Nem vett részt a hadjáratban - a szokásnak megfelelően - a fejedelem, a második méltóságviselő (gyula), továbbá a trónörökös, ha a Nyírséget kézben tartó Tas már nem volt életben, akkor Taksony, továbbá a Bizáncot megjárt Tormás herceg. A Balaton és a Garam vonalától keletre lakó vezérek hadereje érintetlen maradt.
Bizonyos, hogy a menekülő magyarokat a felkelt nép tizedelte, de ilyen veszedelem az Apuliából, Aragóniából, Belgiumból és Brémából hazatérőket is sokszor fenyegette, és teljes megsemmisülés a háromszor, ötször távolabbi útról hazatérőknek sem lett osztályrésze.

AZ AUGSBURI CSATÁBÓL HAZATÉRÖK SZÁMA

Valójában a magyar hagyomány fenntartotta a hazatérők emlékét. Az igen archaikus Lehel-kürt monda az Ákos mesternek tulajdonítható V. István kori krónikában egy olyan történettel folytatódik, mely szerint egy másik, 40.000 harcost számláló magyar sereg Augsburgtól nem messze, egy szigeten táborozott, és a harcosok nagy csatákat vívva hazatértek. A sereg létszáma kitalált, és a csaták németellenes bosszuló kalandozássá való átnövesztése krónikás hozzátoldás, éspedig Regino adatainak felhasználásával, a tömeges hazatérés történetének azonban hagyományos magva lehet.
A 11. század végi geszta író az augsburgi csatához felhasználhatta Regino rövid híradását; röviden szól a Lih menti harcról, és Ottó nevét ki sem ejtve, egyedül Konrád halálát említi. Kózainak az őskrónikával való vitájából az is kiderül, hogy szó volt benne Lél és Bulcsú fenyegető tiltakozásáról: Ha megölik őket, többé német fogoly nem marad életben. Halálukat 20.000 ‚ ‚teuton" lemészárlása követte. Az ős geszta írója még közvetett hallomásból is tudhatott Augsburg következményeiről. Bulcsú és Lél legöregebb veteránja ugyanis az 1010-1020-as évekig élhettek, és az író még beszélhetett olyan öregemberrel, aki gyermekkorában a nagy csata utolsó résztvevőit szent borzalommal szemlélte, énekeiket hallgatta.