Előző

45. oldal

Következő

A "hétmagyar" megnevezésnek azonban semmi köze az augsburgi csatához, eredetileg a hőt magyar törzs elnevezése volt Anonymus pedig a hét magyar vezért jelölte vele.
Az augsburgi csata valóban azt eredményezte, hogy a magyarok a kalandozásokat nyugat felé abbahagyták, de ennek oka némileg más volt, mint amit a kortársak és krónikások véltek.
Mi volt a 955-ös vereség tényleges hatása a magyar társadalom életére?
Ennek megválaszolásához először is arra kell felelnünk, hogy mennyiben képviselte a magyar sereg a magyar népet.
A 955-ben elfogott magyar vezérek, Bulcsú, Lél és Súr uralmi területét elég jól ismerjük, egyrészt a magyar krónikákból, másrészt a nevüket fenntartó szálláshelyekből.
Bulcsú harka, mint fentebb szóltunk róla, a Balatontól északnyugatra uralma alatt tartotta Zala és Vas megye területét és talán a Rábít vidékét. Lél herceg a krónikák szerint a nyitrai részek ura volt. Téli szállása a Duna komáromi partján fekvő Lél nevű faluban lehetett, míg nyári szállásának emlékét a. Nyitra folyó felső völgyében fekvő Lelóc (Lelovci) falunév tartotta fenn. A vele együtt elfogott "király"-t, Súrt a dukátushoz tartozó Pozsony megye népessége uralta. Szállásai - mint a nevét őrző Súr falvak fekvése mutatja - a Kis-Kárpátok, a Kis-Duna és a Vág között terültek a, éspedig a Fekete-víz és a Dudvág felső szakaszánál, valamint össze-folyásánál. A Veszprém megyei Súr falu, Fajsz szállásának közelében, a fejedelemmel közelebbi kapcsolatot sejtet.
A három vezér telephelye világosan elárulja, hogy 955 nyarán csak a Nyugat-Magyarországon élő vezérek haderejét mozgósították; legfeljebb tíz-tizenkét vármegyényi terület vitézei, a magyar haderő egynegyed része gyülekezett a Bulcsú harka vezette seregbe. Ez a haderő legalább 8.000, legfeljebb 10.000 főt tehetett ki, tehát körülbelül egyenértékű volt a német sereggel.