Előző

33. oldal

Következő

A GÖRÖG KERESZTÉNYSÉG TEBJESZTÉSE

Bulcsú és a gyula külön-külön való megkeresztelkedéséből többen arra következtettek, hogy itt külön utakon járó törzsfők akcióiról volt szó. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy 948-ban a magyarok harmadik méltósága, a harka (karhiász) ment Bizáncba, őt pedig 953-ban a fejedelem után a második méltóság, a gyula követte, ez inkább úgy értelmezendő, hogy Fajsz fejedelem és a vezérek tanácsa a bizánci kapcsolatot fokozatosan erősítette. Erre mutat a császár válasza is: másodízben püspököt küldött a magyaroknak. Szkülitzész nem tesz említést sem arról, hogy Bulcsút, sem arról, hogy a gyulát kísérte volna valaki, s így lehet, hogy a második követségnek is volt egy ifjú hercegi kísérője, talán éppen Tormás, aki a Duna jobb partján a Bizánc felé vivő útvonalat ellenőrizte.
Régebben az a nézet uralkodott, hogy a megkeresztelkedett gyula Erdély ura volt, s így a püspök hatóterülete elsősorban Erdélyre terjedt ki. A nomád vezérek folyóparti szállásterületének változékonysága azonban valószínűsíti a krónikás hagyományt, mely szerint a Gyuláknak 1002 előtt csak két-három nemzedéke élt Erdélyben. A helynevek szerint ősük, Tétény - talán még mint a harka méltóság viselője - a Felső-Dunántúlon, fia, Harka (Harhadi) a Duna--Tisza közén, végül egyik unokája, Zombor gyula a Maros és Fehér-Körös, valamint a Bodrog mellett tartotta szállását. Mivel a bizánci kereszténység tárgyi emlékei főként a Tisza vidékén kerültek elő, a megkeresztelkedett és 955 után is buzgó keresztény gyula lakhelyét itt kell keresnünk. Zombor gyula kiszombori szállásán, egy hatkaréjos, bizánci jellegű körtemplom közelében éppenséggel Konsztantinosz Romanosz császár aranypénzei (959-963), a Bodrog melletti Mezőzombor közelében, a tokaji kincsben pedig 964-gyel záruló bizánci aranypénzlelet került elő, ami összhangban van azzal a bizánci adattal, hogy a gyula a császártól sok pénzt is kapott.