Előző

30. oldal

Következő

de Fajsz idejében számolnunk kell azzal is, hogy a fejedelem az emelkedő hatalmú főméltóságokkal szemben is erődítette támaszpontjait. Fajsz az Árpád-házi hercegekkel látszólag kiegyezett a fejedelmi partvonalak és a hercegségek birtoklása felett.
A pesti Duna-parton és a Nyírségben Tas, a bodrogi Duna-parton és Vág vidékén Taksony, a baranya- tolnai részeken pedig Tormás herceg váltotta szállásait. Ugyanakkor az egyeduralmát csorbította Zombor- gyula és Bulcsú- harka hatalma; az utóbbi a Rába, az előbbi a Maros és Bodrog vidékének ura volt. A várak építése velük szemben a fejedelmi hatalom erősítését is jelentette.

FAJSZ FEJEDELEM BERENDEZKEDÉSE

Fajsz várépítései ugyanakkor a fejedelmi udvar ellátásában kitapintható változással is kapcsolatosak. Árpád, Kurszán és Szabolcs téli szállásait egy-egy romos antik nagyváros mellett tartotta, amelyet a szolgáló népek barbár berendezkedésének mintájára bizonyára kézművesekkel töltött meg. Fajsz is birtokoló Aquincumot és Arrabonát (Győrt), de kérdéses, hogy az új udvarhelyek mellett létesített kisebb várak mennyiben tudtak szolgáló népeket befogadni. A szolgáló népek, ha kezdetben rabszolgaként szolgáltak is, mindinkább olyan helyzetbe kerültek, hogy saját önellátó háztartással rendelkeztek, és ennek inkább megfelelt a váron kívüli agrár életmód.
A mongol kánok a városokban koncentrált kézműveseken kívül rendelkeztek telepített idegen kézművesekkel, fegyvergyártó kovácsokkal is, településeiket a mesterségről nevezték Bolatnak. Ilyenekkel a magyar vezérek berendezkedésében is számolhatunk (például a Tárkány "kovács"-telepek esetében), és felmerül a kérdés, hogy a Fajsz udvarhelyei mellett található foglalkozásnévvel nevezett települések nem ekkor létesültek-e. A kérdésben való állásfoglalást megnehezíti, hogy Fajsz szálláshelyei mellett a későbbi Árpádok is tartottak udvart, várai pedig az államalapításkor megyeszékhellyé váltak,