Előző

29. oldal

Következő

BÉKÉS BEILLESZKEDÉSI KÍSÉRLET ÉS KUDARCA

A FEJEDELEMSÉG ERŐSITÉSE ÉS A BIZÁNCI MISSZIÓ

A magyar történelem felszínen zajló eseményeinek megítélése vezetett arra az elterjedt nézetre, hogy a kalandozások a 950 körüli években érték a csúcspontjukat, és 955-ben - az augsburgi csatával a harcos életnek Vége szakadt, hogy nyomában életforma-változás következzék be. A magyarság belső viszonyainak jobb megismerése viszont a bizánci források híradásaival összhangban mindinkább arra a meggyőződésre vezet, hogy Fajsz fejedelem a 10. száw d közepén megkísérelte a békés életre Való áttérést. A békés élet pedig nem azt jelentette, hogy a köznép a nomád állat-tartásról áttért a földművelésre, mert 955 előtt is művelt földet, és 955 után is folytatott félnomád állattartást. Mivel a kalandozók nem a mezőgazdasági termelést folytató köznépből kerültek ki, a kalandozások abba-hagyása nem érintette közvetlenül a dolgozó tömegeket, és nem okozott. életforma-változást. A zsákmány és adó fogyatkozása 942-től, a bajor-magyar ellenségeskedés kezdetétől még nem volt komolyan érezhető, mert Fajsz fejedelem még élvezte az elődei által kiharcolt bizánci és olasz adót. Mindamellett a Németországból való fokozatos kiszorulás és I. Ottó birodalmának erősödése sejteni engedte, hogy a fejedelemség eltartását nem lehet tartósan a kalandozásokon kiharcolt jövedelmekre építeni.
Milyen belső és külső intézkedések figyelhetők meg, amelyek új politikára engednek következtetni?
Fajsz fejedelem örökletes és fejedelmi szálláshelyeit várakkal erősítette meg. A Fajsz nevet viselő udvarhelyek mellett épült Somogyvár, Veszprém, Gréc (Zágráb), Küküllővár és talán Hédervár előzménye, de a Duna menti Fajsz tőszomszédságában is ott feküdt Várad és Belvár (1061, ma Bóvár), melyek közül az egyik bizonyára visszavihető e korai időbe. Várépítés két cél érdekében történhet: külső és belső ellenség ellen. A dunántúli várak építését teljes mértékben indokolja a Bajorországgal való viszony ellenségesre fordulása,