Előző

28. oldal

Következő

OLASZ -MAGYAR SZÖVETSÉG

945-ben a magyarokkal szövetséges itáliai király, Hugó trónja megingott. Ez évben ugyanis II. Berengár ivreai őrgróf Németországból sereggel Lombardiába vonult, ahol Verona, Milánó és több város megnyitotta kapuit előtte. Hugó kiegyezett vele, hogy lemond a trónról fia, Lothár javára, aki mellett Berengár teljhatalmú kormányzó lesz, ő pedig visszavonul provence-i hazájába. Diplomáciai fejlemények azonban úgy hozták, hogy Hugó megmaradt társuralkodónak fia mellett, s csak 947-ben kényszerült emigrálni Provence-ba, ahol egy év múlva meghalt.
Minthogy Hugó és Lothár a bizánci udvar támogatását élvezte, érthető, hogy amikor 947-ben Taksony herceg megjelent az adóért Lombardiában Berengárnál, a mindenható miniszter a 10 véka ezüstpénz átadásakor arra kérte, hogy küldje vitézeit a bizánci kézen levő Apuliába. A kalandozók ekkor egészen Otrantóig nyargaltak le.
Az Itália és Magyarország urai között fennállt szoros kapcsolatnak ékes bizonyítéka az a számos olasz ezüstpénz, amely Magyarországon 10. századi sírokból textilre vagy lószerszámra varrt díszként kerül elő, utolsóként Hugó és Lothár, valamint Lothár érmei. Jellemző, hogy Lothár kori érmek (945-950) Fajsz veszprémi és győri udvarhelye, Taksony Vág melléki és solti partvonala, valamint a nyírségi dukátus területéről 3 helyen kerültek elő, ami mutatja, hogy hová került a Taksony vitézei által hazavitt ezüstpénz.
Amíg Fajsz az itáliai pénzforrást biztosítani tudta, addig a Németországban beállott változások még a szomszédos Bajorország semlegességét is ellenséges viszonyra fordították.