Előző

27. oldal

Következő

URALOMVÁLTÁS ÉS A SZÉKELYEK

A székelyek szétszórásával egyidejűleg menekülhetett a Csaba-magyara néprész a Balkánra, a Vardar vidékére. Már a Csaba-magyara név is valószínűsíti, hogy a székelyeken kívül magyar törzsbeliek is támogatták Csaba "királyfi"-t az uralomért vívott küzdelemben.
A rabati vezérnévsor néhány megfejtett neve nem teszi lehetővé, hogy segítségével a vezérek településrendjében bekövetkezett változást megállapítsuk.
Mindenesetre ekkor következhetett be, hogy Fajsz elfoglalta a vezérek szállásváltó útját, a szigetközi Fajsz falutól le a Duna menti Fajszig. Bulcsú mint harka megerősödve került ki a küzdelemből, és Basman vezér Nyitra-parti szállásai Lél kezére kerültek, jelezve, hogy Basman elbukott, ifjú Árpád-házi Lél foglalta a partvonalát.
Meglehet, hogy ezzel az eseménnyel indult a a levert törzsfők központjának és elmenekült vitézeik szálláshelyének betelepítése olyan vitézekkel, akiket szállásaikkal együtt törzsnóvvel neveztek a. Mindenesetre feltűnő, hogy Basman téli szállása (a későbbi Érsekújvár) körül a törzsnévi helynevek csomósodása figyelhető meg.
Hogy mikor következhetett be ez az uralomváltás, arra csak a kalandozások indításából következtethetünk. A 942. és 943. évi kalandozások még nem sejtetnek változást, ezt követően azonban 4 évig minden hadjárat leállt, s Igy a 944- 946 közötti évekre kell tennünk az ország települési kópét is módosító uralomváltást.
Még Taksony herceg 947. évi itáliai megjelenése sem számít komoly hadjáratnak, hanem csak a régi szerződés megújításáról lehet szó, Ugyanúgy mint Bulcsú harka és Tormás herceg 948-as bizánci útja is a szerződéses kapcsolatok megújítása, melynek során a magyar vezetők a császár előtt nem győzték hangsúlyozni, hogy Levéd leváltása Óta egyedül Árpád fiai töltik be a magyar fejedelmi széket.