Előző

26. oldal

Következő

Liudprand, aki egyébként Hugónak a magyarokkal való rendszeres kapcsolatát igyekszik elhallgatni, úgy beszéli el a mórok elleni kalandozást, hogy a magyarok azért nem jutottak el Córdobába, mert egy kiégett, száraz területen három napig még vizet sem találtak, mire a Hugó adta vezetőt megölték, és gyorsan hazafordultak, majd Huesca arab várparancsnoka jelentette Córdobába, hogy elvonultak. Utóbb olyan híradás érkezett a mór fővárosba, hogy az elfogott vár-parancsnokot a turkok váltságdíj fejében kiengedték. Ez a kalandozás is a. szokott módon zajlott le; az együttes felvonulás után szétszóródva portyáztak, s együttesen vonultak vissza, amire az élelem hiánya is késztette őket. Zaragozából öt elfogott "türk" vitézt küldtek a kalifa udvarába; e vitézek áttértek a mohamedán hitre, és besorolták őket a kalifa testőrségébe. Az öt vitéz számolt be a magyarok belső viszonyairól; beszámolójuk sokban egyezik más források, így Konstantin császár híradásaival, a hétvezér felsorolásával azonban módosítja eddigi ismereteinket.
Ibn Hajján 942. évi vezérnévsorát csak részben sikerült megfejteni, s nem egy olvasata vitatott, éppen ezért még nehéz lenne a magyar történetbe beépíteni. Annyi azonban a biztosan kiolvasható nevekből Is kitűnik, hogy fő méltóságviselők nem ugyanazok, mint akiket Bíborbanszületett Konstantin császár feltüntetett; ebből pedig arra lehet következtetni, hogy 942 és 948 között az uralomban változás következett be.
Valószínű, hogy az uralomért vívott harcból győztesen kikerülő Árpád-házi Fajsz fejedelem nem tartott igényt többé a kettős fejedelemség idejéből eredő méltóságnevekre (kende, gyula), és ő volt az első, aki a Nagy Károly nevéből elvont, a szlávok által a Regenshurgban székelő német királyra alkalmazott Karol - kral címet felvette, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a nevét viselő Dráván túli Fajsz falut a szlávok Kraljevecnek nevezték.