Előző

23. oldal

Következő

HADJÁRAT KÖZÉP-ITÁLIÁBA ÉS SZÁSZORSZÁGBA

Otto trónra lépése után Németországban két további haláleset siettette a belháború kirobbanását. 937. július 14-én meghalt Arnulf bajor herceg; fia, Eberhard, Ottó király ellen fordult, s vele együtt fellázadt Ottó féltestvére, Thankmar is, akit Ottó a szláv markok grófjának elhunyta után e vezető poszt betöltésében mellőzött. Az elégületlenekhez állt Eberhard frank herceg és Wichmann szász gróf is. Ottó 938 elején a bajor herceg elleni vonult, de ellenállásra találva visszafordult.
Ilyen körülmények között, bizonyára nyugatról származó értesítés nyomán határozták el a magyarok Szászország megtámadását. A hadat egy dux vezette, valószínűleg a nyitrai részekről. A támadásnak kedvezett, hogy igénybe lehetett venni az Elba vidéki szlávok segítségét. Ők ugyanis Ottó trónra lépésekor fellázadtak ellene, és a cseheknél is nem-régen következett be egy németellenes uralomváltozás. A csehek, megkeresztelkedését elindító fejedelmet, Szent Vencelt még 935 őszén pogány öccse, Boleszlav saját kezűleg megölte és felmondta a németeknek fizetendő évi adót: 500 márka (kb. 110 kg) ezüstöt és 120 ökröt. Megtámadott egy szomszédos, a németeknek hódoló szláv törzsfőt, és midőn e törzsfő a szászok segítségét kérte, Boleszlav az ellene Csehországba nyomult két német sereget megverte. Ottó a függetlenné vált Csehországot ezúttal nem támadta meg újra, és a Cseh fejedelem tizennégy éves nyugalmat élvezett, ami lehetővé tette számára a magyar fejedelmekkel való békét.
Az a körülmény, hogy a magyarok 938-bam Csehország irányából szláv vezetőkkel támadtak Szászországra, csaknem bizonyossá teszi, hogy az akció Boleszlavval szövetségben történt.
Mint a hadjárat menetéből kivehető, a kalandozó sereg célja ekkor nem döntő csata kierőszakolása volt, hanem a dúlás révén adófizetésre kényszerítés. Ezért a Harz hegységtől északra, a Saaléba futó Bode-folyó partján ütötték fel központi táborukat, és innen minden irányba küldtek kisebb csapatokat.