Előző

22. oldal

Következő

A magyar Sereg 936-937 telén Bajorországon szabadon átvonult, és miután a sváb és frank hercegség útjába eső városaira tüzet vetett, nyugat felől próbatámadást intézett Szászország ellen. Ottó azonban felkészülve várta a határon a kalandozókat, akik nem ereszkedtek komolyabb csatábrr, hanem böjt havában Wormsnál átkeltek a Rajnán, és Franciaországra rontottak. Főleg Reims. Senr és Orléans vidékét dúlták, de egyes csapataik eljutottak az óceánig, délen pedig Bourgesig.
937. július 1 1-én meghalt II. Rudolf burgund király is, és a magyarok még ebben a hónapban elkezdték Burgundiát pusztítani, Dijontól le délre, egészen a Rhóne völgyéig, ahonnan a szokott alpesi úton átkeltek Itáliába.
Hugó olasz király ezúttal is talált a magyar seregnek elfoglaltságot. II. Romanosz bizánci császár 935-936-ban főkardhordóját küldte Hugóhoz pénzzel és ajándékokkal, kérve, hogy a kettejük között elterülő és Bizánc ellen fellázadt capuai, beneventói és salernói hercegségeket támadja meg. Hugó a megbízatást nyilván átadta a magyar hadvezérnek, mert 937-ben egy magyar sereg pontosan a jelzett területen, Capua, Benevento és Nápoly környékén jelent meg: pusztított és foglyokat ejtett. A kalandozók a szokott módon jártak el, amikor a montecassinói apátság elkapható jobbágyait összefogták, a kolostorkapuhoz kísérték, és felajánlották őket az apátnak kiváltásra. Az apátságban összeírták a magyaroknak váltságdíjba átadott tárgyakat. Ebből tudjuk meg, hogy a vitézeket csak a nemesfém és textil érdekelte; kegytárgyak mellett főként gyertyatartók, poharak, hímzett miseruhák és szőnyegek olvashatók a kb. 200 bizánci aranyra értékelt leltárban. A zsákmánnyal hazatérőket azonban az Abruzzókban olaszok támadták meg, számos magyart levágtak, és a zsákmány nagyját elszedték. Így vándorolt az apáti kincstár egy olasz főnemes és vitézei birtokába.