Előző

20. oldal

Következő

BIZÁNC ADÓZTATÁSÁNAK KEZDETE

A magyarok a honfoglalás után távolabb kerültek Bizánctól, de a bizánci politika mint potenciális szövetségeseket számon tartotta őket mind a bolgárok, mind a besenyők ellen. Erre mutat a besenyők megtámadását szorgalmazó Gábriel bizánci klerikus küldetése Magyarországra, de ezt támasztja alá a császári udvar 917. évi kísérlete, hogy a támadó bolgárok ellen Péter szerb fejedelmet a magyarokkal együtt mozgósítsa, valamint a Simeonhoz intézett levélbeli fenyegetés (923-924), hogy a "nyugati türkökkel" és "alánokkal" is meg fogja támadtatni őt. De éppen ez a körülmény, hogy Bizánc a besenyőket is felhasználhatta volna a magyarok ellen, tartotta vissza sokáig a magyar fejedelmeket Bizánc megtámadásától. Egy Bulgária elleni hadjáratra ugyancsak a besenyő veszély miatt nem gondolhattak.
Simeon cár halála (927) után fia, Péter, házassággal megpecsételt szövetségre lépett Romanosz Lakapenorz császárral, s ez tisztázta a frontokat: Bizánc és Bulgária csak együtt támadható, ez viszont a besenyők Bevonása nélkül nem képzelhető el. S valóban, a 934. évi nagy hadjárat a besenyőkkel szövetségben indult el. A magyarok középhadának élén kabarok harcoltak - mint Maszúdí közli: kazár (káliz) és alán mohamedánok voltak közöttük -‚ a berenyők pedig a szárnyakon helyezkedtek el. Az első ütközet egy "lándor", azaz bolgár város falai alatt zajlott, ahová Romanosz Lakapenorz bizánci császár olyan sereget küldött, melynek előcsapata kikeresztelkedett ázsiai mohamedánokból állt. A soraik elé menő magyarországi "böszörmények" megpróbálták őket. visszatéríteni a harctól, de ez nem sikerült. A nagy taktikai ügyességgel felépített nomád támadás megtörte a bizánci sereg erejét. A megfutamodókat a "türkök" teljesen szétverték. Ezzel szabaddá vált az út Konstantinápolyig. A magyar sereg rengeteg foglyot ejtett Trákiában, és így szállott a császárváros falai alá.