Előző 19. oldalLiudprandtól tudjuk, hogy két olasz fejedelem különböző időben 10-10 véka, kb. 180 kg ezüstpénzt adott, ami az akkori értékarány szerint 15-18 kg aranynak felelt meg. A német király egy-két szomszédos hercegséggel együttvéve - legalább kétszer-háromszor ennyit adott, de nem pénzben, hanem a templomokból behajtott értékekben. Mutatja ezt az is, hogy amíg Berengár és Hugó érmei nagy számmal kerülnek elő Magyarországon, Henrik pénzeire nem akadunk. A behajtott nemesfém és drága szövet elsősorban arra szolgált, hogy a fejedelmek és a seregvezér hercegek híveiket megjutalmazzák, és hogy katonai kíséretüket ellássák posztóval, fegyverekkel. s közvetve saját uralmukat fenntartsák. Ennek a bevételnek az elmaradása pedig megrendítette a fejedelmi hatalmat.
A 924-től 933-ig terjedő időszak volt a magyar fejedelemség anyagilag legvirágzóbb korszaka. A hanyatlás 933-mai indult meg, ha átmenetileg sikerült is új anyagi forrást nyitni.
933-ban volt a merseburgi vereség, és 934-ben már nagy magyar hadjárat indult Konstantinápoly megsarcolására. Valószínű, hogy Szabolcs vezér volt az, aki a nyugati pénzforrás elapadása miatt a kalandozások irányát 180°-kal elfordította.
Hogy az új irányváltozás Szabolcs nevéhez fűzhető, azt egy Szabolcs nevű falu valószínűsíti a Balkánra vezető út kapujánál, a Fruska-Gora délnyugati oldalán, ahonnan nemcsak a kereskedőket lehetett "dézsmálni", hanem a hadizsákmány-részesedés is biztosítható volt. Ugyanezzel hozható kapcsolatba az a sajátos helynévsorozat, amely arra mutat, hogy a nyugati gyepűk előterében a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet - Konstantin császár közlésével magyarázva - abból a célból, hogy ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Boyát, a Répcénél Huba, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig lile és Tevel szállárhelyeinek nevét őrzi egy-egy falunév.
Ez a felkészülés egy Németország irányából várt támadásra egyelőre felesleges óvatosságnak bizonyult, de jelzi a hadipolitikában bekövetkezett új irányváltozást.