Előző

18. oldal

Következő

MADARÁSZ HENRIK ADÓZTATÁSÁNAK VÉGE

Így felkészülve, Henrik 932-ben megtagadta az adóért jövő magyar követeknek a további adófizetést. A követek üres kézzel tértek vissza, és ezért a vezérek a jövő évre nagy hadjáratot készítettek élő. 933. tél végén nagy sereg indult a német király megfenyítésére. A dalemincek földjére érve a magyarok őket is be akarták vonni a hadjáratba. A nyugati szlávok azonban ekkor már Henriknek hódoltak, és értesültek készülődésükről. Widukind utóbb úgy hallotta vissza szláv forrásból, hogy megtagadták magyaroknak a harcot, és "gúnyból" kövér kutyát vetettek a magyarok elé. Ez nyilván tódítás volt; a daleimincek siettek kettévágott kutyára esküdve megújítani a szerződést a magyarokkal, de nem vettek részt az akcióban.
A magyar sereg március elején már elérte Türingia végeit a Saale folyónál. Itt megosztva erejét kettévált; az egyik sereg Türingia belsejébe kanyarodott, de itt egy szász-türingiai sereg állta útját. A begyakorlott németek a magyar csapatvezérek elérte után szétszórták a fél expedíciós sereget. A másik magyar sereg kisebb csapatokra oszolva vonult Merseburg felé. Hírét véve az előbbiek vereségének és a szász had közeledésének. felhagytak egy vár ostromával, és március 15-én egy "sárrét" (németül Ried, régiesen Riade) mellett egyesültek, hogy szembeszálljanak Henrik király több hercegségből összegyűjtött seregével. A magyar hadicsellel számító új német taktika itt is bevált; a magyarok az első támadásra megfutamodtak, a menekülő magyar sereget pedig Henrik - rendezett sorokban - csak addig üldözte, amíg a magyarok táborát, a Saale keleti, magas partján fekvő Keuschbergnél elérte, és a foglyokat kiszabadította. A német király a magyarokon vett első nagy győzelmét a merseburgi vár felső termének falán megfestette.
A megvert magyar Sereg vesztesége nem volt nagy, de zsákmány nélkül vonult haza, s ami a leglényegesebb volt, megszűnt német király által fizetett adó. Nem maradt feljegyzés a német adó nagyságáról, de következtetni tudunk méretére.