Előző

17. oldal

Következő

A dicsőség azonban nem sokáig tartott; 932-ben Marócia törvényes fia, Alberik lázadást szított ellenük, Hugót elűzte, anyját pedig bebörtönöztette, utóbb megfojtotta. A Lombardiába menekülő Hugó úgy látszik - a magyarok segítségét kérte; 933-bam Flodoard szerint magyar sereg ment Itáliába, egyidejűleg a szász hadjárattal. Az erők ilyen megosztása olasz felkérésre enged következtetni, és ebben az esetben Hugó Róma elleni felvonulásában vettek részt.
Így keveredtek a Hugótól évi adót élvező magyarok a középkor legsötétebb cselszövései közé. Megjegyzendő, hogy a feudális társadalmakra nem csupán ez az uralkodási mód volt jellemző, melyet mint tirannusok uralmát a kor ideológusai is megbélyegeztek, és szembeállítottak a keresztény király békét hozó uralmával. A magyar kalandozások kezdeti szakaszában mindenesetre ez jellemezte nyugatot, sőt ez jelentékenyen hozzájárult a kalandozások mindszélesebb körben való elterjedéséhez.
A magyar fejedelmek az egymással küzdő tirannusokról a korabeli kazár és bizánci uralkodókkal összehasonlítva értékítéletet alkothattak, de minthogy hasznot húztak belőlük, szívesen szövetkeztek velük. Mindamellett a magyar fejedelmek mindenkor szívesebben vették a rendezett államokkal való szerződéses kapcsolatokat; az ezektől kapott évi adó ugyanis egyenesen a fejedelmek kincstárába jutott, és nem folyt szét a törzsfők, csapatvezérek és harcosok tarsolyába, mint a zsákmány java része.
Ilyen biztos fejedelmi jövedelem volt kilenc éven át a Madarász Henrik által fizetett adó. Henrik azonban nem azért vásárolt békét, hogy örökös adófizető legyen, hanem hogy időt nyerjen országa megerősítésére. Szászországban nagyarányú várépítésbe kezdett; a szabad parasztok kisebb részét a várakba telepítette, nagyobb részét viszont a várak szolgálatára rendelte. Hadseregét a magyar lovas-taktika ellen gyakorlatoztatta. A magyarok bevezető nyílzáporai ellen rendezett sorokban, pajzzsal védekeztek, utána rögtön támadásba lendültek át, gondosan ügyelve arra, hogy soraik meg ne bomoljanak, és ne menjenek bele a mindig veszélyessé váló üldözésbe.