Előző

14. oldal

Következő

Franciaország ekkor meghasonlott állapotban volt; 923-ban Együgyű Károly fogságba esett, fia Angliában élt száműzetésben, és Rudolf rokona, Radulf (Raoul) koronáztatta magát királlyá. Úgy látszik, hogy a magyarok itt is megtalálták a kapcsolatot a Rudolf-ellenes, dinasztia-hű főurakkal, így Vilmos auvergne-i gróffal, mert az ellenpárt tartományait dúlták.
Ennek a Karoling-párti magyar szövetségnek szemléletes emléke az a számos auvergne-i dénár, amely 924 körül vert más nyugati érmekkel együtt került elő Kiskunfélegyházán kalandozás kori sírból. Flodoard szerint ugyan ezúttal a kalandozók nagy részét valamilyen ragályos betegség vitte el, de a sírlelet nemcsak hazajövőkről tanúskodik, hanem arról is, hogy a pénzt hazahozták.
A bihari dukátus hadával egyidejűleg, 924-ben, úgy látszik a Nyitrán székelő Árpád-fi, Üllő vagy talán már Tevel vezetett sereget Morvaországon át Szászföldre. Az országot dúló magyarok elől Madarász Henrik Werla várába szorult be, emberei azonban váratlan rajtaütéssel elfogták a magyarok egyik princepsét. Olyan jelentős személyiségről volt szó, hogy a magyarok mérhetetlen aranyat ajánlottak fel váltságdíjként; Henrik azonban nem pénzt, hanem békét akart. Mint 913-ban Arnulf tette volt, Henrik király a sikeres fordulatot használta fel szerződéskötésre. Kilenc évre békét kötött, és ezt évi adó fizetésével biztosította. Ezt a békét használta ki uralmának kiterjesztésére. Arnulf már 921-ben behódolt neki, most, 925-ben Henrik Lotaringiát szerezte vissza. 926-ban saját jelöltjét ültette a sváb hercegségbe, majd 928-929-ben a Hevel vidéki szlávoktól elfoglalta Brandenburgot, leverte a magyarokra támaszkodó dalemunceket, és Prágába bevonulva a cseheket hódoltatta.
A magyarok betartották a békét, csak 926-ban jelentek meg Sváb-országban, amikor az Alpok vidéke trónkövetelők harcterévé vált. Berengár halála után ugyanis ismét Rudolf vonult Itáliába, az elégedetlen olasz főurak azonban 925-ben Provence-i Hugót hívták be vele szemben. Rudolf király megsegítésére Burghardt sváb herceg nyomult Itáliába, a fedezetlenül maradt Svábországban ugyanakkor pusztító magyar seregek jelentek meg.