Előző

11. oldal

Következő

Részben a 913. évi vereséggel, részben Arnulf Magyarországra érkezésével függhet össze, hogy 914 volt az első óv, amikor a magyarok sehol som támadták Németországot. A következő évtől kezdve a támadások Bajorországot megkímélték, és az Arnulffal szemben álló hercegségeket sújtották. 915-ben a Svábföld dúlása után a, frankföldi Fulda monostorát ostromolták meg, majd Türingiát és Szászországot dúlták; sőt egyik csapatuk "Fália" területén Eresburgig, s egy másik Brómáig kalandozott. Ezzel egyidejűleg a szövetséges csehek és elbai szlávok Szászország végeit, a Dánok pedig Holsteint pusztították. A következő évben maga Arnulf jelent meg csapatokkal Bajorországban; Salzburgból nyomult elő Regensburgba, de Konrád király serege elől visszahátrált Magyarországra. Konrád király saját öccsét, Eberhardot tette meg bajor hercegnek, és a szeptemberi hohenaltheimi zsinaton proskribálás terhe mellett megidéztette a regensburgi zsinatra Arnulfot és nagybátyjait, Erchangert és Bertoldot. A két sváb főurat, aki megjelent, a király elfogatta, és 917 elején kivégeztette. Húsvétkor Arnulf már előnyomult Magyarországról, és elkergette Regensburgból riválisát, Eberhardot. Bizonyára egy Arnulfot támogató magyar lovashad vonult tovább nyugatra. A Rajnán átkelve, Elzászba és Lotaringiába törtek be, ahol több kolostort - Moyonmnoutier, St. Dió, Remiremont - feldúltak, és 918. január 21-én Baselt kiostromolva porig égették. Ezzel egyidejűleg egy másik magyar sereg Szászországban, Corvey és Bréma körül dúlt. Miután Arnulf 918-ban megverte az ellene felvonuló Konrádot, és a király a csatában szerzett sebében meghalt, Arnulf újból Bajorország ura lett.