Előző

9. oldal

Következő

908-ban a daleminc-ek országán át újból Szászországba és Türingiába nyomult egy magyar-kabar sereg. A támadás nem találta készületlenül a szászokat.
Az egyesült szász és türingiai had azonban augusztus 3-án vereséget szenvedett; a vezérek közül Burghardt őrgróf Frino gróf és a würzburgi püspök maradt a csatatéren.
Bajorországban megindult a passzív védekezés. Az eidmstárti püspök már 908-bari várépítkezésbe kezdett, az új bajor herceg, Luitpold fia, Arnulf pedig megpróbált új hűbéres sereget felállítani. Ennek érdekében visszavett sok egyházi birtokot, és világi hűbérként osztotta szét, amivel az egyháztól kiérdemelte a "Gonosz" jelzőt. Ezzel azonban nem tudta a magyar támadásokat és a zsákmány elszállítását megakadályozni, legfeljebb helyi sikereket ért el. 909-ben egy nagy sereg nyomult Bajor-országon át Svábföldre; hazatérőben felgyújtották Freising székesegyházát, és bár egy seregrész a Rott mellett vereséget szenvedett a bajoroktól, a fősereg számtalan fogollyal és állattal vonult haza.

BAJORORSZÁGI KALANDOZÁSOK

910 tavaszán Gyermek Lajos király több hercegség erejét próbálta egyesíteni, de a magyarok Bajorországon átvonulva először június 12-én Augsburg mellett a király seregét verték szét, majd tíz nap múlva Neuchingtnál afrank-bajor sereggel ütköztek meg, ahol Gebhard herceg is életét vesztette, s bár ekkor a bajorok részleges győzelmet arattak, a magyarok minden zsákmányt hazavittek. 911-ben Bajorországon zavartalanul átvonulva, újból Sváb- és Frankföldre nyomultak, majd első ízben átlépték a Rajnát Alsó-Lotaringián és Kelet-Franciaország után a svájci Aargau-t pusztítva tértek haza.
Ez évben a tehetetlen Gyermek Lajos meghalt, és a Forehheimben összeült birodalmi gyűlés Konrád frank herceget választotta királlyá.