Előző

8. oldal

Következő

A hadsereg vezére Luitpold herceg, Bajorország és Karantánia kormányzója volt, mellette vonult Theotmár salzburgi érsek, a birodalom prímása. számos püspök és apát kíséretében.
Amennyiben Árpád ekkor még életben volt, csallóközi nyári szállásán idejében értesülhetett a támadásról, és mozgósíthatta a nyugati országrész haderejét, így az Árpád-fiak közül Leventét Morvaországból, Jutaset a Dunántúlról, Üllőét a Nyitra vidéki kabarokkal és több más törzsfőét. A nagyfejedelem az ellentámadás helyét a fejedelmi sziget előtt, Pozsonynál választotta meg, ahová a különböző irányból összejöhettek a hadak, és közrefoghatták a bajorokat.
A 907. július 4-5-én lezajlott csatában a bajor hadsereg megsemmisült. Elesett Luitpold hadvezér, számos gróf, Theotmár érsek, két püspök és három apát. A sváb évkönyvíró Luitpold babonás elbizakodottságának tulajdonítja a vereséget; valójában Luitpold és a bajor előkelők teljesen félreismerték a helyzetet, s nem tudták, hogy a magyarok kiszorítása az Új hazából ugyanolyan reménytelen vállalkozás lett volna, mint a magyarok számára a besenyők kiűzése Etelközből.
Anonymus szerint Árpád 907-ben halt meg. Ennek az évszámnak azonban nincs hiteles alapja. Nyugati források Árpádnak még a nevét sem ismerik, magyar hagyománnyal pedig nem számolhatunk. A pogány magyarok időszámítása a 12 éves állatciklus lehetett, mint Kínától a dunai bolgárokig minden keleti népé, s ha a regösök egy ideig tudhatták is, hogy Árpád a sárkány vagy az ökör évében halt meg. ezt a krónikaírók mar nem érthették, s nem számíthatták át a megfelelő évre. Ezért Árpád halála a pozsonyi csatával okozati kapcsolatba nem hozható; maga a győzelem leginkább Árpád személyes sikerének könyvelhető el.
Más volt a viszony a magyarok és a szlávok között. A morva legyőzött nép volt, de a morva kíséret, mint a bajorok ellensége ellenük harcba vethető is volt. Bizonyára szép számmal csatlakoztak közülük magyar urakhoz, ami Morvaországban ténylegesen egyfajta szimbiózishoz vezethetett. A távolabbi szláv népek éppenséggel szövetségest láttak a magyarokban, és segítségül hívták őket a németek ellen.