Előző

7. oldal

Következő

Egymástól független, rivális hadak aligha várják be egymást; a bevárás inkább arra mutat, hogy a két sereg a felsőbb vezetés szempontjából összetartozott, legfeljebb fegyelmezetlen indítás esete forog fenn.
Maguk a dalemincek nehezen fordulhattak közvetlenül a Morvaországban állomásozó magyar hadvezérhez segítségért, mert messze nem voltak szomszédosak Morvaországgal, s így valószínűbb, hogy a köztük és a magyarok között lakó csehek útján történt a megkeresés. A földrajzi és politikai helyzetnek inkább az felel meg, hogy a magyarok Csehországon vonultak keresztül, semmint az, hogy nagy kerülővel az Odera mentén, számos idegen törzsön át. Ne feledjük, hogy a magyarok a csehek elnyomóit is leverték a morva fejedelemségben, de Bajorország pusztításával is könnyíthettek azon a súlyon, ami Regensburg felől a csehekre nehezedett. Az a körülmény, hogy a bajorok 907. évi magyarellenes nagy támadásában csehek nem vettek részt - mint tették volt 900-ban a Morávia elleni bajor hadjáratban -‚ cseh - magyar békeállapotra mutat. A csehek Berengár után az elsők lehettek, akik mentesítették országukat a magyar hadak dúlásától azáltal, hogy szabad átvonulást engedtek országukon.
A 906. évi hadjáratban elsősorban Morávia magyar duxa (Levente) és a mögöttes nyitrai részek ura (Üllő?) vehetett részt az ott lakó kabar vitézekkel.

BAJOR TÁMADÓK MEGSEMMISÍTÉSE POZSONYNÁL

Az Árpád uralma alatt levő országrészből ekkor nem támadták a szomszédos Bajorországot, ami a belső átrendezés mellett egy várt támadásra való felkészülés jele lehet. Csak a gondos felkészüléssel magyarázható. hogy amikor a bajorok három évvel Kurszán megölése utáni egy Nagy Károly-i méretű hadjárattal akarták elsöpörni az új avarokat. Olyan katasztrofális vereséget szenvedtek, ami eldöntötte Pannónia sorsát.
907 júniusában Regensburgból, a Duna mentén indult el a hatalmas sereg, melyet az uralkodó, Gyermek Lajos Ennsburgig kísért.