Előző

48. oldal

Következő

Ezeket a bizonytalansági tényezőket is beszámítva, két mozzanat mutat a megtelepedésben bizonyos fokozatosságra. A biztosan ismert három honfoglaló vezér, Árpád, Kurszán és Ond első ideiglenes szálláshelye a Kárpát-medence északkeleti hegyeinek előterében többé-kevésbé kitapintható. A kabar segédhadakkal elsőként beköltözött Árpádé Biharban, a Fekete-Körös-Gyepes mellett, melynek derekánál Árpád, felső völgyében pedig a szakrális kovácsmesterségre mutató Tárkány-Kovácsi helynévpár található. Ond első szállásai a Bodrog mentén feküdtek, Kurszánéi pedig esetleg a Szamos vízvidékén; feltehető, hogy Kurszán egy erdélyi sóbánya közelében tartotta nyári szállását. Ha ismernénk a többi letűnt vezér nevét, esetleg meg tudnánk találni első ideiglenes szállásuk nyomát Erdélyben. Olyanféle nyári szállásokról lehet szó, mint Gyalué Kolozsban vagy a Bár-Kalánokó Hunyadban.
Ezt az ideiglenes szállásrendet 900-ban követhette a Kárpát-medence véglegesnek szánt megszállása, ami azonban nem jelentette az ideiglenes szállásterületek feladását; ezeket egy ideig mint nyári legelőket hasznosították. A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következtek be, amelyek révén egy második generációbeli új "vezérkar" alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjaik is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogál és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics-Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető Szent István törvényeiben - mint középréteg - miles néven szerepel Hogy a velük egy faluban lakó szolgák mennyiben vihetők vissza a betelepítés időpontjára, s mennyiben van szó későbbi odatelepítésről, az vitatható. Mindenesetre az a körülmény, hogy a régészeti kutatás a magyar törzsnévvel nevezett falvakban - három Keszi nevű falutól eltekintve - eleddig nem talált a Felső-Tisza vidéki honfoglaló középrétegre jellemző díszes ezüstveretes mellékleteket, ugyanakkor, amikor kabar törzsnévvel nevezett falvakban (Örs, Oszlár, Bcrcel) ilyenek előkerültek, további magyarázatra szorul. Letelepítésük István király