Előző

47. oldal

Következő

Régebben Dél-Magyarországon feltételezték Botond törzsét. Mivel Botond a krónikákban fenntartott monda szerint egy balkáni kalandozásban szereplő vitéz volt, és a szóban forgó kalandozás 958-ra tehető, nincs okunk honfoglaló vezért keresni benne. Anonymus szerint Bodrog megyében nyert birtokot, ahol az Árpád-korban egy kisebb birtokú Botond-nem tényleg birtokolt. Ez a terület valójában Árpád-házi hercegek szállás-területe volt, s így Botond legjobb esetben is Csupán egy 10. század végi nemzetségfő volt.
A fentiekben végigtekintettünk a név szerint ismert vezéreken és szállásbirtokaikon, abból a célból, hogy a megtelepedés kori törzsfők sort és törzseik szállásterületei elénk tűnjenek. Az áttekintést összegezve meg kell állapítanunk, hogy az Árpád-ház tagjain és szállásterületeiken kívül tudásunk nagyon hézagos. Árpád nemzedékébe tartozó vezér neve alig ismert (Kurszán, Ond), inkább a következő generáció vezéralakjainak nevét tartotta fenn a hagyomány, mely azonban csak részben egyezik a hét vezér 942-ben feljegyzett, részben megfejtetlen névsorával.
Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:
Egy ilyen összeállítás nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy az uralmi területek kiterjedése, illetve bizonyos körzetek (például Ipoly-völgy, Bács) hovatartozása kérdéses, hanem abban is, hogy egy-egy személy szállásterülete változhatott, és két nemzedékben is szerepelhet. Szabolcs a bihari dukátusban bizonyára első nemzedékbeli, a fejedelemségben pedig második. Harka örökölhette apja, Tétény szállásait, de valószínűleg átkerült az Alsó-Tisza vidékére. A vezérek szállásváltó útjának birtoklása, mint ez a mongol példákból kiderül, nem mutat állandóságot. A trónutódlás miatt kitört pártharcok mindig szállásváltozáshoz vezettek, de a káni akkor is áthelyezhetett valakit kevésbé jövedelmező partvonalra, ha megrövidítve érezte magát.