Előző
40. oldal

Anonymus hagyomány alapján még tudott róla, hogy Magyarországon a kazárok Biharországban, a bihari dukátusban laktak, amely a Tiszántúl északi részére terjedt ki, s ez a rész a honfoglalás után Árpád trónörökösének uralma alá jutott. Anonymus azonban ezt az igaz magot hibás feltevésekkel kombinálva építette be honfoglalás-történetébe.
Sorozatos félreértést követett el, amikor a hagyományban élő ország szót "modern" jelentésében értelmezte.
Tudvalevő, hogy az ország szó, amely a Halotti Beszédben még uruszágnak hangzott, az úr szóból ered. Az Úr szó latin megfelelője a 12. század közepéig a dux volt. Dux szóval jelölik forrásaink a hercegeket, de az őskrónikában seplem duces, azaz "hét Úr" volt a neve a hét vezérnek is. A magyar hagyomány Örs-úr törzsfő megnevezésében meg is őrizte az úr címet. Nyilvánvaló, hogy a -ság -ség, illetve a -szág képzővel képzett ország szó eredetileg az úr alá tartozó törzsi területet, illetve dukátust jelentett, hasonló jelentéskörrel, mint a püspökség szó. (Az ország szó ‘urak összessége, királyi tanács, országgyűlés’ jelentése csak a késő közép-kortól mutatható ki, s így nyilvánvalóan másodlagos.) Anonymus korában az ország szó ‘törzsi terület’ jelentése már elhalványult, s amikor Ő a hagyományból arról értesült, hogy Magyarország területén valaha országok voltak, ezeket honfoglalás előtti országokként értelmezte. Valójában a nála ducatus megjelöléssel szereplő országok: Ménmarót kazár lakosságú bihari dukátusa, amely azonos Zolta trónörökös országával, Gyalu erdélyi dukátusa, amely azonos Gyula törzsfő országával, Galád marosi dukátusa, amely azonos Ajtony törzsfő országával, Salán Tiszán inneni dukátusa, mely megfelel Ónd törzsfő országának, végül Zobor nyitrai országa, amely Hülek fiai, helyesebben Árpád fia Ültő foglalása révén vált másik dukátussá, egytől egyig 10. századi "országok", visszavetítve a honfoglalás előtti korba. Ezek a 10. századi "országok" általában már nem feleltek meg az elsődleges törzsi területeknek, hanem azokat az uralmi területeket tükrözik, amelyeket a 10. század eleji erőviszonyok alakítottak ki. Közülük talán a bihari és nyitrai dukátus az, amely leginkább őrizte törzsi kereteit, lévén ez a "hétmagyar" törzstől eltérő etnikumok területi szervezete, amely ráadásul mindvégig az Árpádok kezén volt.