Úgy
tűnik, hogy Kalocsa --Tolna magasságában volt az a központ, ahol Árpád négy
fiának partvonala találkozott; méltán feltehető, hogy Kalocsa már a 10. század
elején családi központ, tanácskozóhely volt.
Bizonyosan Árpád családjának jutott osztályrészül Baranya megye, ahol Árpád
szállása, és Fejér megye, ahol szállásváltó útja igazolható. E két megyében
Árpád fiainak és unokáinak neve ugyan nem található meg, viszont fellelhetők
az Árpád nagyapjától, Elődtől leszármazó Szabolcs nevét idéző falunevek; a
Pécsi-víz eredeténél Mecsekszabolcs, torkolatánál Drávaszabolcs, Fejér megyében,
a Csepel-sziget bejárójánál pedig Pusztaszabolcs fekszik, és a krónikák szerint
a Vértes lábánál fekvő Csákvárt is eredetileg Szabolcsvárnak nevezték.
A Szabolcstól származó Csák-nem Fejér megyei szállásbirtokainak az Árpád-fiak
szállásai közé ékelődése már eddig Is azt a gondolatot ébresztette, hogy az
Árpádokkal rokon nemzetségről van szó. Ha Szabolcs Előd későszülött fia vagy
unokája volt, akkor nyilvánvaló, hogy korban megelőzte Árpád fiait, és a magyaroknál
dívó ‚szeniorátusi utódlás szerint ő következett rangban Árpád után.
Hogy ez valóban így lehetett, azt a trónörökös országrészének, a dukátusnak
a birtoklása valószínűsíti.
A dukátus, a trónörökös önálló országlása, az eurázsiai társadalmakban általánosan
megfigyelhető jelenség. Eredetét onnan veszi, hogy az uralkodó a hódolt népek,
illetve a hódított területek feletti uralmat a trónörökösnek adta át uralkodói
tapasztalatok és jövedelem szerzése végett. Ismeretes volt ez a rendszer a
türköknél, valamint a nyugati türk birodalomból kivált Kazár Birodalomban,
s jelentkezik a kazár függésből önállósult magyar nomád társadalomban is.
De találkozunk vele a kora feudális európai királyságokban Is, és Angliában
napjainkig él hagyománya a walesi herceg címében.
Magyarországon a trónörökös kazároktól a magyarokhoz csatlakozott három kabar
törzs feletti irgalmat nyerte el.