Előző
41. oldal

A dukátus nem összefüggő terület volt, hanem legalább három elkülönülő tömbből állt. 11. századi adatok szerint egyik tömbje a Tiszántúl felső részén, Bihar és Szabolcs megye körül, a másik Nyitra megye körül feküdt, a harmadik az Al-Duna mellett valószínűsíthető. Bár a dukátus elvben a trónörököst illette, ő öccseit Is részeltette benne. A 10. században, amikor a keleti kereskedelem ütőere a Felső-Tisza vidékén áthaladt, a trónörökös a jövedelmezőbb szabolcs-bihari részt tartotta fenn magának, a Kazár Birodalom bukása (065) után, a Duna-deltánál kialakult kereskedelmi központ virágzása idején (969 körül) az al-dunai részt választotta; 1050 után viszont, amikor a nyugati kereskedelem vált jelentősebbé, a nyitrai részt részesítette előnyben.
A bihari dukátust valószínűleg Árpád trónörököse, Szabolcs szervezte meg, mert az ő nevét viseli a Tisza-parti hatalmas szabolcsföldvár, amely hercegkorában téli udvarhelye lehetett, míg nyári szállását a Nagyvárad felett fekvő Szabolcs faluban tarthatta. Szabolcsot Árpád fiai követték a dukátusban; nevük többnyire egy-egy rév melletti helynévben maradt fenn.
Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelű, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után ÜlIő kerülhetett Biharba. Itt a folyamatosság látszólag megszakadt, mert Jutas dukátusi szereplésére biztos utalás nincs, és Árpád negyedik fia, Zolta helynévben csak Bihar nyírségi részén igazolható; vele egy időben viszont Tarhos fia, Tevel csak a nyitrai dukátus Vágon túli részén. Zolta halála után valószínűleg Üllő fia Tas került helyére, a Nyírségbe, és Zolta fia Taksony a Vágon túlra. Maguk a bihari, illetve Körös melléki és Nyitra parti részek átmenetileg törzsfők uralma alá is juthattak.
A hét vezér szállásrendjét már századunk elején megkísérelték rekonstruálni a krónikák és Anonymus eltérő vezérnévsoraiból, a vezérek nevét fenntartó helynevekből és a vezérektől leszármazó nemzetségek 13. századi birtokaiból.