Előző

33. oldal

Következő

Milyen földrajzi elvek szerint történt a terület felosztása?
A félnomád életforma viszonylag kevés szántóföldet igényelt, a megszállt terület zömét nyári legelőként hasznosították. Ebből következik, hogy az ország területének felosztása lényegében a legelőterületek határainak kijelölése volt. Jó párhuzamot szolgáltat erre a délorosz sztyeppnek a mongolok által történt felosztása, amelyet a kortárs Rubruk így ír le: A kapitányok "felosztották maguk közt Szkítiát, ... minden egyes kapitány tudja, meddig terjed legelőik határa, aszerint, hogy több vagy kevesebb ember tartozik alája, és tudja, hol kell télen, nyáron, tavasszal és ősszel legeltetnie".
A másik párhuzam, a baskír nemzetségi szállásföldek újkori felosztása, azért érdemel figyelmet, mert a félnomád életmódot folytató baskírokra vonatkozik, akik az Urál vidékét fokozatosan szállták meg. Pallas 18. századi feljegyzése szerint a nép törzsekre oszlott, közöttük hegyek és patakok mentén megvont határok húzódtak.
A magyar törzsek és a törzsek alcsoportjai, a nemzetségek egy-egy vízvidéken helyezkedtek el, szállásterületük határául pedig a baskírokéhoz hasonló módon folyókat és hegygerinceket választottak. Ezek kínálkoztak ugyanis legalkalmasabbnak a legelőterületek gyors és vitákat kizáró elhatárolására. Az Alföldön például ilyen választóhatár volt a Zagyva, az Eger-patak és a Sajó és Hernád vízvidéke között húzódó gerinc.
Az a feltevés, hogy a magyar törzsek között széles törzsválasztó gyepűk húzódtak, tévesnek bizonyult. Konstantin császár leírásából viszont arra következtethetünk, hogy Turkia, a magyar szállásterület és a szomszéd népek között több napi járóföldre terjedő lakatlan gyepűelve húzódott. A Kárpátok erdős láncolata - 4 napi járóföld - szolgált gyepűelvéül a Havasalföld és Moldva területén lakó besenyők felé, ahol a besenyők Kapgan és Jula törzse lakott, bizonyára több napi járóföld a Galícia területén lakó fehér horvátok felé, és ennél kevesebb a Morva medencéjében lakó morvák felé, akik 902-ben maguk is magyar uralom alá kerültek. A bajorok felé a Bécsi-erdő és az Enns közötti dombság volt a gyepűelve, míg a horvátok felé a Száván túli föld a Gozd erdős vonulatáig. Csupán a nándornak nevezett bolgárokat választotta el folyami határ, a Száva alsó szakasza és az Al-Duna.