Előző

32. oldal

Következő

Az erdélyi "gyula" uralmának kezdetét nem a krónikák felől lehet megközelíteni, hanem abból a meggondolásból, hogy Árpád kései utóda, Fajsz 950 körül, mármint első fejedelem szerepel, s így az Árpádok ezt megelőzően a gyula címet, nyilván kisebb hatalommal, átengedték egy soron következő törzsfőnek. Anonymus az erdélyi Gyulák ősét Tétény (Tühütüm) és fia, Harka személyében jelöli meg. Tétény -a szálláshelyeit idéző helynevekből következtetve -még nem költözött Erdélybe, hanem a Dunántúlon élt. A Harka (kicsinyítve Harhadi) személynév a magyarok harmadik, kharkasz méltóságának emléke. Harka személynévből képzett falunevet szintén nem találunk Erdélyben (hacsak nem ennek szlávos alakja rejlik a Gyulafehérvár mellett fekvő Kar(a)kó falu nevében), de a harka rokonság egy tagjának, a 921 körül élt Bogátnak a neve a tordai és dési sóbánya közelében lelhető fel. Amennyiben e települések a Bulcsú harkával rokon Bogátról nyerték nevüket, ez elsősorban a sóbányáknak a fejedelemség számára való biztosítását jelentheti, de jele lehet annak is, hogy a különböző magyar törzsfők által kézben tartott erdélyi nyári legelők időlegesen egy "Úr" alá kerültek.
Az itt elmondottakat azért kellett a megtelepedés tárgyalásánál előrebocsátani, mert az az elv, ami az elsődleges és másodlagos törzsterületek fenntartásában megnyilvánul, feltételezhető dunántúli vonatkozásban is. Ha ugyanis bebizonyosodna, hogy az alföldi folyóvidékeken megtelepült nagyhatalmú törzsfők, a kende, a gyula és a harka 900-ban úgy osztották meg a Dunántúlt, és úgy bocsátottak ki oda filiákat, hogy alföldi törzsterületüket fenntartották, akkor számolni kellene azzal, hogy bizonyos törzsek nem egy tömbben települtek meg, s ez azokat a törekvéseket, amelyek a törzsi területek megállapítására irányulnak, nagyon megnehezítené.
Megengedve azt, hogy az első megszállású keleti peremvidéket a törzsfők megtartották legelőterületnek, valószínűnek tartjuk, hogy 900-ban olyan rendezés következett be, amelynek során az Alföldet és a Dunántúlt egy egésznek tekintve jelölték ki a törzsfők alá tartozó törzsi területeket. Más kérdés, hogy az új, általános rendezésnél minden etelközi törzsfő meg tudta-e őrizni önálló uralmát törzse vagy annak maradványai felett, és hogy a 10. század belső küzdelmei során mennyiben változtak az uralmi területek.