Előző

34. oldal

Következő

A VEZÉREK FOLYÓ MENTI SZÁLLÁSVÁLTÁSA

A honfoglaló magyarság megtelepedésének rendjét félnomád életmódja határozta meg. 9. század végi mohamedán leírás szerint a magyarok télen a folyók partjain laknak, s itt halászattal töltik idejüket; nyáron a sztyeppen legeltetnek, emellett sok szántóföldjük van. A török népek életéből vett példák szerint itt vízparton sorakozó téli szállásokról van szó, ezek mellett helyezkedtek el a szántóföldek. Tavasszal elvetették a gabonát, nyáron a mezőkre kivonulva legeltettek, de aratás idejére visszatértek téli szállásaikhoz. Nyári szállás ennek megfelelően nem alakult ki.
Ez a félnomád települési rend a folyókkal bőven öntözött Kárpát-medencében a folyókra merőleges elmozdulást jelentett, amikor is a legeltetés útvonalát úgy választották meg, hogy az itatás valamilyen ér- vagy tóparton, forrásból vagy ásott kútból biztosítva legyen.
A köznép nomadizálásának irányával ellentétes volt a főemberek és a kíséret téli- és nyáriszállás-váltása, ezek Ugyanis a folyókkal párhuzamosan végeztek ingamozgást állandó téli és nyári udvarhelyeik között. A folyó menti szállásváltás jellemezte általában a nomád népek uralkodóinak és főembereinek települését. Ennek legszemléletesebb leírása a délorosz sztyeppre benyomult mongol főemberekről maradt fenn. Plano Carpini és Rubruk az Aranyhorda "honfoglalása" utáni években a helyszínen figyelte meg, hogy Batu kán és családtagjai (öccse, sógora. fia, veje, unokaöccsei), valamint a hadvezérek különböző nagy vizek partjain végeztek őszi és tavaszi ingamozgást egy alsó és egy felső végpont között. A két végpont egy-egy révhelynél volt, ahová orosz révészeket és mohamedán kereskedőket telepítettek. E révhelyeknél állandó udvar-hely (orda) létesült. Így például Batu alsó végpontjánál egy régi iparosváros, Sumerkent (Asztrahany) közelében épült fel palotája, szerája, a felső végponton egy kőtorony, ükek biztosította a révhely forgalmát.
A nomád udvarhelyek megválasztásában a következő gazdasági szempontok érvényesültek: