Előző

26. oldal

Következő

Bizánc felől keletről nyugatra haladva a besenyők, bolgárok, horvátok és frankok. E követjelentés azon megjegyzése, hogy "Turkia egész szállás-területe" a Temes, Tutész (Béga), Maros, Körös és Tisza folyó mellett van, a kutatók egy részét arra a következtetésre vezette, hogy a magyarok a 10. század első felében csupán az említett folyók vidékét lakták. Ténylegesen csak 895-900 között állt fenn olyan földrajzi helyzet, amikor a magyarok szállásterülete a Dunától keletre terült el a Kárpátokig, s így e megjegyzés joggal eredeztethető Gábriel klerikustól. Viszont a horvát és frank szomszédság már a 900 utáni elhelyezkedésre mutat, amikor a magyarok már Pannóniát is birtokolták, sőt a fő méltóságviselő családok osztoztak a Dunántúlon.
A 10. század elején élt vezérek szálláshelyét meglehetősen pontosan ismerjük a nevüket őrző helynevekből, s ebből kiderül, hogy a fejedelmek, Árpád és Kurszán, s olyan fővezérek, mint Téény és Kál harka szállásokkal rendelkeztek a Dunántúlon.
Úgy látszik, hogy nem Gábriel követjelentésére, hanem a magyar főemberek közlésére támaszkodik a magyar törzsszervezet ismertetése. Eszerint a magyarok hét törzsből álltak: a törzsek neve mai olvasat szerint: Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi. E törzsnevek mindegyike fellelhető 20-30 falunévben, a középkori Magyarország különböző vidékein szétszórtan, jellegzetes csoportokat alkotva. A hét törzsön kívül a magyar törzsszövetségnek része volt a kabarok három törzse; nevüket Konstantin császár nem jegyezte fel. A 20-30 helyen található, törzsnévi szétszórtságban fekvő falvaink neve közül leginkább a Berény, Örs és az alánt jelölő Varsány, illetve Oszlár sorolható a kabar törzsnevek közé, de feltehető, hogy a Kazár Birodalomból kivált népcsoportok után nevezték Kazár, Kalász vagy Káloz és Bercel falvainkat is, ezek ugyanis Kazárországban lakott népelemek voltak. Amennyiben a székelyek a kazároknak adózó eszkil-bolgároktól erednek, ők is melléjük sorolhatók.
Minthogy magyar és kabar törzsnévvel nevezett falvak már Szent István okleveleiben előfordulnak, bizonyos, hogy a 10. században létesült településekről van szó.