Előző

25. oldal

Következő

hogy kabarokhoz kapcsolható népelemek Verecke előterében, az Alföld északkeleti részén, illetve a Felső-Tisza vidékén jelentkeznek, míg az Alföldre költöző magyar törzsek e területet részben kikerülték. Ennek a kezdeti települési adottságnak a folyománya lehet az Is, hogy kabarokhoz sorolható káliz népelemeket a Kárpát-medence nyugati felében, a Felső-Tisza-vidékkel egy vonalban, a Kisalföld északi oldalán is találunk, míg a 900-ban elfoglalt Dunántúlon inkább csak magyar törzsek szálltak meg.
A megtelepedés rekonstruálása előtt több olyan fontos kérdés vetődik fel, amelyben az eddigi kutatás alig látott problémát, amelyekkel azonban szembe kell néznünk.
Először is, helyes-e az az elképzelés, hogy a magyarok törzsek szerint telepedtek meg, avagy a törzsi kötelékek a honfoglaláskor bomlásnak indultak.
Bölcs Leó császár 900 körül írt Taktikájában ugyan emlegeti a magyarok "törzseit", a görög phyle szóval, leírása azonban bizonyosan nem az Új hazában éppen berendezkedő magyarok viszonyait jellemzi. Erről még tudomása sem lehetett.
Konstantin császár 950 körül írt, "A birodalom kormányzása" című műve a magyarok törzsszervezetére vonatkozó legfontosabb forrás. A császárnak a magyar viszonyokat jellemző híradásai két forrásból táplálkoznak. Kisebb részben attól a Gábriel klerikustól erednek, akit a honfoglalás után a császár követségbe küldött a magyar vezérekhez, nagyobb részben a 948-ban Bizáncban járt Árpád-házi Tormás herceg és Bulcsú hadvezér előadására támaszkodik.
Gábrieltől származik Magyarország első földrajzi leírása, amely a Duna. mellett fekvő antik emlékek ismertetésével kezdődik, az Alföld folyóinak felsorolásával folytatódik, és megjelöli a magyarokkal határos népeket: