Előző
27. oldal

E települések törzsi nevüket kimutathatóan nem a bennük élt köznépről, hanem az ott lakó vitézekről kapták, ami arra mutat, hogy a törzsi tudat fenntartója főként a törzsfők katonai kísérete volt. A köznép számára egy törzsfő, vezér uralma alá tartozás alávetettséget jelentett, és mivel a törzs nem volt változatlan uralmi keret, hanem a benne foglalt népek, nemzetségek száma az erőviszonyok szerint változott, kérdéses, hogy a törzsi tudat mennyiben hatotta. át a köznépet, és felváltotta-e a "magyar", illetve "hétmagyar" etnikai elnevezést. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a vezéri nemzetség és az uralmát biztosító katonai kíséret meg akkor is ragaszkodott a törzsnévhez, amikor a törzsi keret realitása már megszűnt, s inkább csak a "dicső múlt" emléke volt. E tekintetben figyelmet érdemel, hogy Konstantin császár 950 körül nem úgy beszél a magyar törzsekről, mint az adott időpontban meglevőkről, hanem a magyarok etelközi tartózkodásáról szólván, múlt időben említi őket. Egy másik feltűnő mondata szerint a türkök felsorolt nyolc törzse az adott időben nem engedelmeskedik saját vezéreinek, amiből annyit legalábbis következtethetünk, hogy változás következett be egy korábbi állapothoz képest, amikor a törzsek engedelmeskedtek saját vezéreiknek. Hozzátéve ehhez azt, hogy a 11. század végétől feljegyzett magyar hagyomány már nem Ismeri a magyar törzsek nevét, komolyan felvetődik a kérdés, hogy a honfoglalás nem okozott-e olyan átrendeződést, aminek a régi törzsi kötelékek áldozatul estek. Az bizonyosra vehető, hogy a hét vezér a hőt törzs élén beköltözött a Kárpát-medencébe, és katonai kíséretével mindegyik megkísérelte a régi keretek fenntartását. A törzsfők között azonban a besenyő támadás következtében szükségszerűen igen nagy vagyoni és hatalmi különbségek keletkeztek. A Moldvában lakók bizonyára átmentették állatvagyonuk, népük, katonai kíséretük zömét, a Dnyeper és Don vidékéről menekülők viszont teljesen elszegényedve érkezhettek az új házába. Ez szükségképpen azt eredményezte, hogy egy Donyec vidéki magyar törzsfő szegényebbé vált egy Szeret vidéki nemzetségfőnél. Bizonyára érvényesült ez az új hazában a szállás-helyek kijelölésénél, még inkább számításba jött az elkövetkező évtizedekben, amikor a belső erőviszonyok átcsoportosulására került sor.