Előző
21. oldal

hurcolták, másokat megöltek, másokat börtönben szörnyű éhséggel és szomjúhozással vesztettek el, számtalant pedig menekülésre kárhoztatták és nemes férfiakat és tisztes nőket szolgaságra vetettek. Isten egyházáit felgyújtották és annyira leromboltak minden építményt, hogy egész Pannóniában, a mi legnagyobb provinciánkban egyetlen templom sem látható, aminthogy a tőletek ide rendelt püspökök, ha be akarják vallani, elbeszélhetik nektek, hogy ahány napig utaztak, lakatlannak találták az egész területet."Ha ez a pusztítás javarészt Szvatopluk 894 előtti kalandozásai és a 894-ben általa behívott magyarok rovására írandó is, hozzájárultak ehhez a 899-900. évi morva-bajor harcok.
A morva fejedelmek a 9. század közepe óta megpróbáltak Pannónia felé terjeszkedni, ami hódító kísérleteiken kívül kapcsolatos volt az önálló egyház kiépítésére irányuló törekvésükkel Is. Róma felé Ugyanis csak Pannónián át lehetett a frankok megkerülésével eljutni. E törekvés eszköze volt a pannóniai bajorok, szláv hűbéreseik és telepeik elpusztítása, alkalmasint egy-egy földvár elfoglalása. Ha van hagyománybeli alapja a magyar krónikákban írt pannóniai magyar-morva harcoknak, akkor ez annak emlékét őrzi, hogy az Itáliából megtérő, Pannóniába dél és kelet felől benyomuló magyar seregek beleütköztek Mojmir vitézeibe, akik a frank- magyar szerződéskötéssel a magyarok ellenségeivé váltak, és Arnulf halálának hírére maguk akarták Pannóniát birtokba venni. A Magyar Krónika szerint a magyarok Bánhida mellett verték tönkre a morvákat.
Pannónia megszállását megkönnyítette, hogy a többszörös morva pusztítás a frank–bajor birtokos réteget kíséretével és kisszámú telepeseivel együtt felőrölte, és menekülésre kényszerítette. Egyes földvárak, például Zalavár bevétele pedig nem okozhatott gondot a magyaroknak, akik az előző évben a lombardiai Modenát kőfalai ellenére bevették, és Velence elfoglalását is megkísérelték.
Pannónia megfogyatkozott szlovén népessége nem menekült el az országból, de településében gyökeres változás következett be. A Balaton-vidék, a Nyugat-Dunántúl és a Dráva-vidék szláv pataknevei javarészt tovább éltek, de a helységnevek mind megszűntek, és a 9. századi temetők lezárultak.